FAUN LABIRINTUSA

coming soon

28.11.09. (szombat) TATE MODERN – POP LIFE

Tegnap este után még kissé kómásan és zizisen de azért magamhoz képest korán ébredtem, 11, hihihi, na jó, talán fél12 J. Természetesen sikerült addig szórakoznom itthon, amíg 2 nem lett, zuhany, néhány átöltözés meg ilyenek, tipikus kissé másnapos szombat délelőtt, és mivel már t drága nem hív dolgozni irány a Tate Modern. Épp itt volt már az ideje, hogy meglátogassam, egy ha már egy hónapja itt vagyok, mégse kéne pont ezt a múzeumot kihagyni, kettő már hetek óta áhítozva bámulom a POP LIFE plakátokat a metróban! Itt az idő, most vagy soha!

Metrózás, Bank, séta, híd keresés, a Millenium Bridge csak azért épült, hogy az ember gyalogszerrel átkelhessen a Tate-be, nagy élmény, mint ahogy a Temze partja amúgy is, mgeg hídon mászkálás Londonban.

Nem kicsi ez a Tate Modern, na. Földszint jegyvásárlás, mert hát az időszaki kiállításra jöttem, az egyikre pontosabban, 12.50 font, de jó, hogy már adult vagyok, na akkor lássuk, pop-artot szeressük!!!

Már a bejáratnál kezdett gyanús lenni a dolog, ez nem pont olyan, mint amire gondoltam, enyhén gagyinak tűnt, na de ne legyek már maximalista, meg még csak az első terem. Se a Jeff Koons nyuszi lufitól, se Murakami tejspriccelős műanyag manga csajától nem voltam túlzottan lenyűgözve, noha pl. Murakamit alapvetően, sőt egyes munkáit kimondottan kedvelem és akkor se sírnék, ha egy fém, Jeff Koons nyúlszobrot hozzám vágnának, de ezek … Ja, természetesen Andy Warhol nézett rám egy Tvből. Ez volt az intro, ekkor még reménykedtem, hogy jobb lesz, megérte és élőben láthatok ezt meg azt és vmi újat is mond a kiállítás a popartról, például.

Nem tudom van-e értelme most felsorolnom az összes termet, aszem csak felidegesítem magam újra, és az most nem hiányzikJ

Az Andy Warhol rész egy rakás szar volt, kb. régi újság cikkekből meg fotókból megtudhattad, hogy Andy mekkora spanban volt ám mekkora nagy sztárokkal, köszi

Basqiuattól szinte semmi, volt külön Kieth Harring szoba, az nem volt rossz, Pop Shoppot megidéző. Vehettél kitűzőt, pólót, stb, art is business, business is art, sometimes …

Jeff Koons szobácskájába csak 18 éven fölüliek tehetik be a lábukat, mert ciccolinával fetreng mindenféle formátumban, csodás mondhatom, az igaz szerelem J

Na jó, inkább nem is folytatom, volt még egy pár csuda dolog, néhány jó és néhány kevésbé jó avagy ismert művész. Terem az volt bőven …

Illetve még azért nem bírom megállni, hogy Damien Hurst-öt, akit amúgy se csípek, sztem egy nagy kamu, amit csinál, azért ne említsem meg, hozta a formáját, gyémántocskák tükör dobozban, perforált kecske üvegdobozban, stb. vááááááá

És akkor a végére levezetésnek, avagy záró akkordként Murikami őrülete, mintha gagyi földre lépnél be, elméletileg japán társadalom kritikát is felfedezni vélhetünk a munkákban, hát … Ebből a teremből inkább az jön le, hogy Murikami agyát is elöntötte a gagyi meg sanszosan a pénz …

 

Azt értem, hogy a kiállítás, a sajtóanyag elmondása szerint, Andy Warhol „good business is the best art” már klasszikusnak számító mondatára épül, épülne és a művészek mass media-val való viszonyát hivatott többek között bemutatni, na de, ennél azért jobban megerőltethették volna magukat a kurátorok!!! Mindenesetre a Tate modernek jó business, a reklám jó, a marketing meggyőző, aztán vess magadra, hogy bedőltél neki.

 

Kicsit sem voltam ideges mikor kijöttem a kiállításról, képtelen voltam, hogy lehetett ilyen ostobán megcsinálni. Semmitmondó, üres, unalmas, paraszt vakítás,

De könyörgöm miért??????? A Tate Modernben vagyok vagy, nem?

Biztos én vagyok maximalista, vagy nem jött át, mert nem voltam megfelelő hangulatban, vagy szimplán szar J

Még benéztem az egyik szintre az állandó gyűjteményből is lássak vmit, ha már itt vagyok. De már semmi nem segített, na jó, a Gerhard Richterek kicsit, meg még egy két kép, de már nem sokat bírtam megnézni, éreztem, hogy semmi értelme, telítődtem, képtelen vagyok befogadni a többit, feleslegesen bolyongok a termek között. Még egy kis múzeum shop nézés, street art könyvek, jeeeeeee, felüdülés!!!!!

Sikerült vagy 2-3 órát eltöltenem eme csodás komplexumban, irány haza, egy újabb remek szarrá ázás, hulla fáradtság, némi hőemelkedés, na, akkor ma este mégis otthon maradás, pihi, ha úgy vesszük, ki mulattam én magam tegnap!!! :D

26.11.09. (csütörtök) Repjegy, Whitechapel Gallery, StreetArt

A „csodás” megnyitó és lightos aferparty után, noha itthon még hajnalig magyaráztam, elég korán felkeltem, 9-kor, Ádám ment dolgozni én meg a földön aludtam hálózsákban, így nem esett nehezemre. Repjegy checking, szuper, még nem ment fel a dec 3-ai jegy, ha már 2-áról lecsúsztam, ennek aszem így kellett lennieJ

Akkor takarítás gyorsba, közben netezés, igen, függő vagyok, bankba kéne menni, pénzt be számlára, hogy legyen végre meg a repjegyem HAZA!!!

HSBC, milyen kis kedvesek, pikk-pakk a számlára került az 53 fontom, gyors telefon, mehet az online jegyvásárlás!!!!!most már Atison múlik J

Így már feldobódva sétálgatás, irány Brick Lane, nézünk Vintage boltokat, egy kis eső, ó, dddeee máris süt a nap, szivárvány, húúúú, de szép, ezer éve nem láttam.  Újabb street art cuccok, fotófotó, hopsz, itt van a meló, amit a milán posztolt facebookon múltkor, „for one moment i thought you were sad”

Viccesek ezek a ruhaboltok, nagyanyám ruhás szekrényét kipakolom otthon, bár nem venném fel őket, aszem. De természetesen, azért megtaláltam egy-két fiatal tervező boltját, egy felső-ruha, meg egy táska kinézve:P

            Eljutottam a Whitechapel Gallerybe, amit tegnap kinéztem, illetve a Zoli ajánlotta a kiállítást, http://www.whitechapelgallery.org/exhibitions/sophie-calle-talking-to-strangers

Zseniális, másfél órát el voltam, olvastam, néztem, hallgattam, ritkán szokott engem ennyire lekötni egy kiállítás, de ez …

            A projekt alapja:

I received an email telling me it was over.

I didn’t know how to respond.

It was almost as if it hadn’t been meant for me.

It ended with the words, „Take care of yourself.”

And so I did.

I asked 107 women, chosen for their profession or skills, to interpret this letter.

To analyze it, comment on it, dance it, sing it.

Exhaust it. Understand it for me. Answer for me.

It was a way of taking the time to break up.

A way of taking care of myself.

 

Nem lehet elmondani igazán, valahogy beszippantott az egész, a sokszínűségével, sokféleségével, fotók, szövegek, videók … Mindez full profin installálva, le a kalappal.

Aztán hívott Atis, meg van a jegyem, yesyesyes, most már tuti, meg van a kis jegyem, go home dec. 3. éjjel :D save the date!!!! Reszkessetek noika visszatér!!!!!

Még benéztem a galéria könyvesboltjába, újabb 1 óra kikapcs, mennyi könyv, amit megvennék, ááááá, egy street art könyv jött velem :P

            Boldogan, feltöltődve hazasétáltam, cirka fél óra, de egyelőre nem akarok közlekedésre költeni, egy kis kaja otthon, net, majd csicsika.

18.11.09. (szerda) Itt van imi, most kezdődik az őrülj meg !!!!

Reggel 9-kor felriadás, héhó, imi még nem hívott, pedig már le kellett, hogy szálljon a gépük!!! Call him, oké, most jöttek meg acsomagok, indulnak be busszal a citybe, oks, hol találkozzunk, victoria station, all right, még gyorsan lecsekkoltam onnan, hogy jutunk el a szállásukra, aztán indulás, természetesen az új cipőmben, ez majd később derül ki milyen fergeteges ötlet volt...

na, hát a Victoria Station nem kicsi, némi bénázás míg megtaláljuk egymást, addig is idiótán tipegtem jobbra balra fülemen a telefonnal magyarul hablatyolva, hogy hol a pélóban vannak. Szerencsés egymásra találás, go to the hostel ...

Fiúk becsekkolnak egész jópofa hely, pult a recepció, biliárd, zenegép, mintha egy pub lenne.

Vissza a városba, a fiúknak legalább vannak konkrét terveik, hogy mit akarnak látni, végre látok én is némi tipikus nevezetességet:)

Első állomás Tower Bridge, cool, csak úgy fúj a szél, hogy mindjárt a Temzében landolok, de amúgy tényleg szép, a folyó, a város, az egész, séta a part mentén el a London Bridge-ig, azon át, center felé, na én itt adtam fel az új cipőben, azt hittem letörik a lábfejem, metro-busz, haza, takarítani kell, holnap jön reggel a landlord. Vhogy haza varázsoltam magam, de azt hittem meghalok, én nem születtem igazi nőnek, nem megy nekem ez a magassarkú téma, pedig jól néznek ki meg minden, de hogy az istenbe lehet ezkben egész nap létezni??????

Kisikáltam gyorsba a fürdőszobát, kontkatolás az emberekkel, hiszen ma este van a Herakut megnyitó!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Village Underground ( http://www.villageunderground.co.uk/film_photo.htm )6-10 pm,yeahyeah, természetesen szinte mindenki kifalsult, szerencsére itt van imi, na meg peti, akik mindig kaphatoak a kiruccanásra. Nagyon okosan szintén a magasarkú új csodát vettem fel, gondolván most jobb lesz, hahaha

VÁáá, a hely elképesztő, nagyon állat gyár épület hatalmas tér, már a bejáratnál az utca fronti falón fújások, igenigen, és már egy csomót felismerek, hogy kicsinálta, belépünk és őrülj meg !!!!!

swoon meló balra, velem szemben Herakut melók és itt van Hera az istennő!!!!!! imi, azonnal fotófotófotó, suttyomban nekem , sokat, mindenről!!! én kb. magamon kívül voltam a boldogságtól!:P Iszonyat jó melók, szavakba se tudom önteni, itthonra is kéne ilyen, sosksok, ráadásul hihetetlen jó élmény volt, hogy öltönyös csávok, csinos nénik és fiatal művészek, streetartosok egy helyen. Itt nem derogál eljönni egy ilyen public openingre egy gyár épületbe:) Lassan megjött peti is, sörözés, műélvezés, és kezdődik az irtóztos lábfájás,

de menjünk tovább, iminek mutassuk meg a londoni éjszakát!!!! shoreditch részen, pub, én már alig állok a lábamon, de a hely hiper cool, és sör,sör,sör, aztán nem húztuk sokáig, imi fáradt volt én haldokoltam a cipőtől, petit még elkísértük enni, aztán irány home, szerencsére jött a busz, így 20 perc múlva már levehettem a cipőm!!! most pihenni fog azt hiszem egy kicsit a szekrényben:)

de a party tour és london discovering holnap folytköv pici imivel, yeah!!!!

17.11.09. (kedd) apply to jobs and a new shoes

Na, ez nem volt egy eseménydús nap, 11-kor kelés, Ádámmal be az étterembe, ahova behívták még tegnap próbanapra, és úgy tűnik bevált, tehát a papírokat ki kéne tölteni neki, oks, segítek. Hangulatos étterem, egész jófej személyzet, jó éétlap, drága árak :) sounds good! aztán irány brick lane, kaja, net, kisebb idegbaj, hagyjuk miért, aki tudja azt tudja, amúgy meg már remélem kevésbé lesz lényeges. Na, hagyjuk a rébuszokat, enyhén rácsúsztam az állás ajánlatokra és 3 helyre be is küldtem a jelentkezésem, hm, van egy két vicces: az első: Arrogant Cat a márka neve, ide sales asszisztensnek, remek kis beharangozót írtam, hogy bennem is egy macskanő lakik belül, így könnyen tudnék azonosulni a márka filozófiájával, komolyan, hogy ilyen fszságok, hogy jutnak eszembe ilyenkor:) mindegy, gondoltam legyen vmi figyelem felkeltő. na azóta csekkoltam jobban a weblapjukat ( http://www.arrogantcat.com/home.php ), huh, egy petit aszem pcsás nekem, de végülis a pénz az pénz, szal ha felvesznek nyilván nem mondom azt, hogy bocs cicuskák ti ... vagytok nekem:) meg azért vicces, van egy két ruha ami nem rossz, me jókat röhögtem a cicus típusokon, ezen a helyen tuti megtalálnám előző és következő életem legjobb barátnőit (na megint hiper jóindulatú voltam, grrrr ), ó, a cicáktól tanultam, roaaaar ... , jójó, befejeztem.

a másik egy visszafogottabb márka, Wild Swans (http://www.wild-swans.com/), vmi skandináv cucc, itt sikeresen benyögtem a jelentkező levélben, hogy kislánykoromban a kedvenc mesém a Vad Hattyúk volt Andersentől, és amúgy tényleg :)

még vmi design ékszer cég weblaphoz is beadtam, de az nem túlzottan motivált, csak ma volt a leadási határidő, aztán lesz, ami lesz alapon.

Miután vagy 3 órát elneteztem és ábrándoztam a kávézóban, gondoltam nem ártana vmi értelmeset is csinálni, mondjuk megnézni néhány galériát, kikerestem párat, ami érdekelne, hát irány a serpentine gallery, séta liverpool street stationig, utcán álmodozás, arany cipellőben. Megérkeztem a megfelelő megállóhoz, fel a föld színére, ahol természetesen már besötétedett, így rájöttem, hogy elég nehezen fogom megtalálni a helyet, azért elindultam egy irányba, hátha, majd rájöttem, hogy esélyem sincs, így az esélytelenek nyugalmával megkezdtem céltalan sétámat nyugat londonban, mondván ezen a környéken még úgysem mászkáltam. Meglepőe jó volt csak úgy menni, hihetetlen boldognak és szabadnak éreztem magam, kezdett megint értelmet nyerni az egész itt létem.

Egy idő után kilyukadtam az oxford streetre, először csak sodródtam a tömeggel, aztán kísértést éreztem és be be tértem egy két boltba, végül egy zaraba, ahol ... megtaláltam a hőn áhított magassarkú bokacsizmát, fekete-bőr, jó áron, még kényelmesnek is mondható, nem túl magas, pont mint amilyet lelki szemeim előtt láttam, ez noikának kell !!!!! és tudjuk, hogy én milyen gyakran mondok ilyet egy nőies, magassarkú cipőre, anyukám most nagyon örülhet :)

A megvétellel, azaz fizetéssel már akadtak kisebb gondok, a pénztárcámban kotorászva realizáltam, hogy cashben nincs annyi nálam, kb. 20 penny hiányzik, váááá, ha nem kellett volna reggel pénzt adnom vkinek, akkor most, áááááá, megőrülök!!! relax noika, relax, egy kis séta, nézzük meg a topshopot, opsz ott egy urban outfit, uuuu, mennyi jó cucc, csak most nincs türelmem, azért kinéztem egy streetes-matricás könyvet .P Aztán jött a megvilágosodás, hogy ott a bank kártyám, hoppszi, azon még van pénz, így nem kell üres kézzel hazatérnem és még kaját is tudok venni hazafelé!!!

Otthon pedig végre lett net!!!!!isten király, végrevégre, szabadon hódolhatok a függőségemnek :D és imi érkezik holnap, minden újra szép és jó és még inkább az lesz!!!!!!

16.11.09. (hétfő)

Akkor megpróbálom emlékeimből összekaparni a hétfőt, igyekszem, nem lesz egyszerű, mert azóta rengeteg minden történt:)

Melóval telt a nap alapvetően, most a Nettie Horn nevű galériában voltam, mint már írtam,

ez is egy kisebb itteni kortárs - kereskedelmi galéria, olyan mint otthon az acb, vagy a deák erika galéria (csak hogy kicsit nosztalgiázzunk volt munkahelyeimmel). Az előző kiállítást kellett segíteni leszedni, ami elsőre marha egyszerűnek hangozhat, csak éppenséggel a műtárgyak maguk nem a klasszikus falra akasztós fajták voltak. A középső teremben plafonig érő fémháló hengereken műanyag kötegelővel (cable ties) fakéreg (bark) darabok felerősítve, az alábbi link alatt megcsodálhatjátok : http://www.nettiehorn.com/Atlas.htm, érdemes! na, aszem ennek fényében látjátok, hogy ennek szétszedése és elcsomagolása nem olyan egyszerű mulatság. a fakérgek lecsipegetése még gyerekjáték volt, aztán a hengereket becsomagolni és bepakolni egy rohadt nagy ládába egyenként, majd a kimaradt dolgokat és a szemeteszsákba elcsomagolt kérgek betuszakolása igen izgalmas móka volt. Sikereses szétvágtam a kezem több helyen a kissé éles fémhálóval. Még rengeteg apró fergeteges kulissza titkot feltárhatnék, főleg, hogy a galéria vezető asszisztense egy cuki, de totál szétesett francia lány, ezért volt káosz rendesen, de aszem az a fair, ha van ami titok marad :) mindenesetre megnyugtató volt, hogy nem csak otthon van káosz egy kis galériában! A csomagolás után egy kis faljavítás következett, ebben felsőbb szintre léptem, hiszen mindezt már angol szakszavakkal felvértezve tettem meg, így ilyen alapvető szóval bővült a szókincsem, mint pl. sand paper, azaz csiszoló papír, már a hülyének is megérte kijönni :P

Megint vicces társaság jött össze a munkára, volt egy angol, szobrásznak tnuló művész srác, a francia galerista csaj, Marie, egy Jana nevű lány (fogalmam nincs milyen nemzetiségű, csoda hogy a nevét megjegyeztem:) ) és a végén befutott Julia, a spanyol csaj a brick lane galleryből, őt nagyon bírom! szal kellett beszélnem, nem is keveset, de jó volt velük együtt dolgozni.

A következő kiállítás jó lesz a helyen, meg kéne majd néznem, csütörötökön lesz (azaz persze már volt) a megnyitó, egy amerika művész csávónak. Volt benn a galériában napközben, behozta a melóit, megkukkoltam, elég jók, itt láthatjátok ti is: http://www.nettiehorn.com/Lexicon_JoeBiel.htm

Nekem bejönnek, rohadt jók ezek a majmok...

Juliaval sétáltam haza és mesélte, hogy most talált állást, úgy néz ki többet is, és nem is akármilyeneket, elég menőket, gyorsan rákérdeztem hol találta őket, university of the arts london websiteján, na, nekem is csekkolni kell, azonnal!!!! Így hazatéptem a laptopomért, vissza street coffeeba, net, állás hirdetések lementése, otthon áttanulmányozás, kiválasztás, teendő lista írás, a még haza fele kirobbanó jókedv - minden lehetséges érzés alább hagyott itthon már nem egyedül.

16.11.09. (hétfő) Everything can be possible

Ó, felébredni mindig a legnehezebb, főleg mióta álomkóros vagyok itt kinn. Azért nagy nehezen 10-re sikerült kikaparnom magam az ágyból, go to work, go to Nettie Horn, 11-re oda kéne érni!!! Ez egy másik galéria, ebben is benne van a keze az én kis galeristámnak, most ide kellett mennem segíteni kiállítást leszedni.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Amikor még ezt írtam, azt hittem a héten rendesen töltöm a cuccotJ

Na de megjött az én drága kisöcsém és minden a feje tetejére állt meg amúgy is!

De akkor most megpróbálom bepótolni a hetet!!!