Akkor megpróbálom emlékeimből összekaparni a hétfőt, igyekszem, nem lesz egyszerű, mert azóta rengeteg minden történt:)Melóval telt a nap alapvetően, most a Nettie Horn nevű galériában voltam, mint már írtam,
ez is egy kisebb itteni kortárs - kereskedelmi galéria, olyan mint otthon az acb, vagy a deák erika galéria (csak hogy kicsit nosztalgiázzunk volt munkahelyeimmel). Az előző kiállítást kellett segíteni leszedni, ami elsőre marha egyszerűnek hangozhat, csak éppenséggel a műtárgyak maguk nem a klasszikus falra akasztós fajták voltak. A középső teremben plafonig érő fémháló hengereken műanyag kötegelővel (cable ties) fakéreg (bark) darabok felerősítve, az alábbi link alatt megcsodálhatjátok : http://www.nettiehorn.com/Atlas.htm, érdemes! na, aszem ennek fényében látjátok, hogy ennek szétszedése és elcsomagolása nem olyan egyszerű mulatság. a fakérgek lecsipegetése még gyerekjáték volt, aztán a hengereket becsomagolni és bepakolni egy rohadt nagy ládába egyenként, majd a kimaradt dolgokat és a szemeteszsákba elcsomagolt kérgek betuszakolása igen izgalmas móka volt. Sikereses szétvágtam a kezem több helyen a kissé éles fémhálóval. Még rengeteg apró fergeteges kulissza titkot feltárhatnék, főleg, hogy a galéria vezető asszisztense egy cuki, de totál szétesett francia lány, ezért volt káosz rendesen, de aszem az a fair, ha van ami titok marad :) mindenesetre megnyugtató volt, hogy nem csak otthon van káosz egy kis galériában! A csomagolás után egy kis faljavítás következett, ebben felsőbb szintre léptem, hiszen mindezt már angol szakszavakkal felvértezve tettem meg, így ilyen alapvető szóval bővült a szókincsem, mint pl. sand paper, azaz csiszoló papír, már a hülyének is megérte kijönni :P
Megint vicces társaság jött össze a munkára, volt egy angol, szobrásznak tnuló művész srác, a francia galerista csaj, Marie, egy Jana nevű lány (fogalmam nincs milyen nemzetiségű, csoda hogy a nevét megjegyeztem:) ) és a végén befutott Julia, a spanyol csaj a brick lane galleryből, őt nagyon bírom! szal kellett beszélnem, nem is keveset, de jó volt velük együtt dolgozni.
A következő kiállítás jó lesz a helyen, meg kéne majd néznem, csütörötökön lesz (azaz persze már volt) a megnyitó, egy amerika művész csávónak. Volt benn a galériában napközben, behozta a melóit, megkukkoltam, elég jók, itt láthatjátok ti is: http://www.nettiehorn.com/Lexicon_JoeBiel.htm
Nekem bejönnek, rohadt jók ezek a majmok...
Juliaval sétáltam haza és mesélte, hogy most talált állást, úgy néz ki többet is, és nem is akármilyeneket, elég menőket, gyorsan rákérdeztem hol találta őket, university of the arts london websiteján, na, nekem is csekkolni kell, azonnal!!!! Így hazatéptem a laptopomért, vissza street coffeeba, net, állás hirdetések lementése, otthon áttanulmányozás, kiválasztás, teendő lista írás, a még haza fele kirobbanó jókedv - minden lehetséges érzés alább hagyott itthon már nem egyedül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése