Reggel ágyból kipattanás, nem mintha túlzásba vittem volna az alvást, el voltam a remek gondolataimmal, meg a fergeteges önbizalmamból fakadó önparáztatással. Kávé, némi net, chat az otthoniakkal, hogy lenyugodjak… de tiktak, time is coming, nincs visszaút, f2 indulni kell a HELYRE. Engem se kell félteni, biztos, ami biztos, a sokak által kedvelt kis latexnacimat sikerült felvennem, csak hogy az elején inkább a lábamra figyeljen, mint arra, hogy mit gagyogok összevissza. Mondanom se kell, tök feleslegesen paráztamJ. Eleve már 2 csaj benn volt, nagyban írták a pricelistet, meg pakolászták az installálni való cuccokat. Rám az a nemes feladat hárult először, hogy Tony-val menjek szelektív szemetelni, ügyintézni, Tescoba shoppolni az esti megnyitóra, mojitohoz hozzávalókat, hohó, kicsit testhez álló feladat:P . Ja, mindezt egy Jaguárba ülve vittük véghez, nem kicsit jó az a kocsi, nem akartam firtatni, hogy ez a galériázásból van-e. Bár régóta űzi az ipart és itt kicsit jobban pörög a műtárgypiac mint otthon. A beszéd meglepően jól ment, hamar egy hullámhosszra kerültünk. A galériában totál káosz, 6 –kor megnyitó, hoppsz már f6 és még semmi sincs meg, épphogy megérkeztek az utolsó művek, koncepció nem nagyon látszik. Go to downstairs, please give me a hammer, two nails, one more, up or down, left or right? És csodák csodájára negyed 7-re mindennel meglettünk. Fél hétkor már javában a mojitokat gyártottam a konyhában, megismerték noika koktél tudományát, hát bejött nekik, nem maradtak szomjasak, de józanok se :D és én se, 10-kor már egy pubban folytatódott az after-party, ahol sört szürcsölve ecseteltem Zoliéknak a nap élményeit, a jaguárt többször is kihangsúlyozvaJ Rám jött a bulizhatnék, meg, hogy végre már táncolni akarok Londonban. Van egy tuti minimal buli a közelben, jó menjünk, fergetegesen elszórakoztattam magam út közben nagy hévvel magyarázva az utcán hol angolul, hol magyarul magyarázva. Ja, mert a legviccesebb, hogy a nap végére már angolul jutottak eszembe dolgok! Hát a csoda minimal buli egy japán étterem aljában volt, ami tele volt magyarral, vááá, akar a halál megint magyarul pofázni egész este! Egy apróság mentette meg a helyet a teljes leírástól, sambuca akció, jipjip, bevágtam kapásból kettőt, ekkor még azt hittem fergetegeset fogok bulizni … Go to dance, igen ám, csak hogy a dj pultban egy ostoba fejű japo lány csinált úgy mintha djezni, vmi hihetetlen szar zenét tolva.
Hamar sok lett a jóból, lépjünk tovább, még mindig élt bennem a remény, aztán alább hagyott. Az utcán sétálva befáradtam és inkább megéheztem, wanna kebab, na nem kellett volna! Peti kedvesen elvitt a legjobb kebaboshoz, csak hát aszem az én gyomrommal meg az ízlésemmel van a gond (most az ételre gondolok … ). Lelkesen benyomtam a kis arcomba, főleg miután a nagy izgalmak közepette egész nap nem ettem, csak a végén esett le, hogy, hm, annyira nem ízlett. Mindegy túléltem, bár a gyomrom egész éjszaka éget, jó lehet a rumtól, a sörtől meg a sambucától (is) …
Még haza fele az éjszakain miután az egyik kedves beton részeg brit fiúka majdnem az ölembe ült, attól kellett tartanom, hogy a haverja lehány esetleg. Hihetetlen, hogy a britek mennyire szét tudják és szét is csapják magukat esténként!
Sikeres hazaérkezés, be az ágyba, azért a nappal és az élményekkel elégedetten és alvás, de nem ám olyan sokáig … de ez aszem már a holnapi nap krónikája.
Visszatérve még a galériás élményre, nagyon fura érzés volt, hogy a csávó itt kinn ugyanazt csinálja kb. mint én otthon, és mennyire hasonlóan jár az agyunk, inkább ösztönösen csinálja az egészet és adott esetben az utolsó pillanatig feszítve a húrt, de mégis sikerül és összejön neki, amit akar. Vicces volt, ahogy én azt csináltam, amit itthon elvártam volna az asszisztenciámtól, kicsit újrakezdés, de legalább tudom, hogy mit vár és mit kell csinálni, nem kell a számba rágni és ettől tök otthonosan éreztem magam az egész helyzetben. Jó volt látni, hogy nincsenek nagy különbségek, mármint, ami a kiállítás rendezést, szervezést, megnyitót illeti, és, hogy valóban mennyi tapasztalatom van és hasznosítható tudásom. Meg, hogy szerencsére pont ettől helyén tudom kezelni a dolgokat, voltak pillanatok, amikor olyan dolgokat kért, h azt éreztem, h na ezen én már túl vagyok, eleget csináltam otthon … Aztán rájöttem, hogy no problem, nem áll semmiből megcsinálni, a csávó egojának kell, én meg tudom mit miért, és most úgyis angolul kezdem kicsit elölről, meg adott esetben egy csomó mindenben tök laza a pasi, szabad teret engedett és nekem komolyabb feladataim voltak, mint egy-egy csajnak ott. Na jó, mára befejezem a kisregényt :P
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése