Morcos ébredés, ó azok a csodás piros betűs napok. Buszra fel, irány a city, fekete gatyát kéne venni, check the primark, bszki itt délelőtt is dugig vannak, hamar idegrohamot kaptam, mindenhol nők, sor, na nem! Séta,séta, relax, na ezt az oxford streeten nem nagyon lehet, tele turistával, német csoszogó mamik, vááááááá. Na, mielőtt még bemenekülnék egy kávézóba netezni, beugrom egy h&m-be. Végre találtam egy sapkát, amiben nem úgy nézek ki mint egy szabadnapos óvodás és a londoni időjárásra való tekintettel nem egy haszontalan dolog ez a sapka cucc, főleg, hogy utálom az esernyőt, nincs az az isten, hogy én egyet is a kezembe vegyek! Gondoltam, ne mindig ugyanoda menjek, nézzünk meg egy régi kedvencet (régi, hahaha, a két hét alatt), go to the coffee republic. Na, amilyen jó volt először, akkora szar, most így másodjára. Kis paraszt volt a pultos fiúka, megpróbált átbszni a nettel, és pocsék kávét csinált. De végre chateltem Imivel, már nagyon hiányzott, ezer éve nem beszéltünk, grrrr, és egy isten!!! Elintézte az ELMŰT, meg a gázt, örök hála érte, ha itt leszel meghálálom :P
Vissza buszozás brick lanebe, ja, nagyon viccesen utazom mostanában, olvasok, és sikeresen általában annyira belemerülök, hogy az utolsó pllanatban realizálom, h le kéne szállni, buszon nem para, de a metrón már kicsi neccesebbJ
Még egy kávé, biztos, ami biztos és irány a galéria, megnyitó, jeje! Nahát, amint írtam már, ez a kiállítás elég soso, hú, és itt vannak a művészek is, ej. Alkoholista mami, és üvöltöző olaszok, na, velük még volt kalandom az este folyamán. Egyszer csak rohadt sok ember a galériában. Bor töltögetés, mosolygás, sör nyitás, a másik két kiscsaj nem vitte túlzásba a melót, én meg nem voltam a toppon a görcsök miatt, de igyekeztem tünci lenni. Meg oldottam a feszkóm némi fehér borral. Istenem, néha úgy érzem magam itt, mint vmi egzotikus állat … Pasi, harmadik pohár után, édesen megkérdezi, hogy francia vagyok-e, mert, h olyan az akcentusom, mondom, nem, magyar, óóó, Hungary, majd kacsint, hogy van a thank you magyarul, köszönöm, köszönöm. Itt teljesen rá vannak flasselve a magyarokra, már a galéria melletti arab báros csávó is előre köszön nekem és mondja a nevem magyarul. Vicces.
Összespanoltam Tony meleg, művész haverjával is, jó arc, együtt röhögtünk az embereken, igen, a híres jóindulatom, tudom! Szőke olasz nőci rikácsol a pult előtt, nagyban fotózgat, egyszer csak elkezd üvöltözn velem, hogy hol a táskája, ő csak 5 percre tette le, hogy lőjön pár képet, ki vitte el, azonnal hívja a rendőrséget, hol egy mobil, majd kikapja az enyémet a pultból és már telefonál is, köszi, rohanok utána, hé, azaz én telefonom!!!! Sikeresen fél órát pofázott rajta, low battery, low many, thanks a lot, grrrr, Tony hozta végül vissza nekem. Nem tudom mi a halált gondolt a csaj, sajnáltam persze, de, hogy lehet vki olyan hülye, hogy egy teli galériában lerakja cak úgy a Luis Vouitonját, könyörgöm! Ez nem tett annyira jót, az amúgy is fergeteges hangulatomnak, pedig már kezdtem jobban lenni, szerencsére végül megérkeztek Zoliék, a felmentő seregJ
Gyors zárás, Ádám becsatlakoz, és akkor menjünk végre bulizni!!!!!!
Találtunk az utcában egy rohadt jó helyet, romkocsma jellegű, kb. most-jelen-instant összegyúrva, még egy kiállítás, zene, pia, mi kell mégJ Sörözés beindul, én suttyomban toltam még egy Monkey Brain nevű shotot (sambuca+baileys), nyami :P. És beindult noika party gépezet, még ivás itt meg ott, további hely keresés, noika táncolni akar, fiúk éhesek és pénzt kéne kivenni. Addig én bicikliztem, nyalókával a számban, szép látvány lehetett! Kb. mintha bmx-en toltam volna és hát már elég merészen toltam, egy kanyar itt, egy kanyar ott, hoppsz macskakő, de már ez sem különösebben zavart. Aztán gondoltam inkább nem teszem tönkre a cangát és visszaadtam Petinek. Irány tovább, hú, az egyik sarkon találtam egy gyönyörű fehér cangát lekötve, fel is pattantam rá, pózolás, fotó, Zolinál lehet érdeklődni :D
Eljutottunk vmi helyre ahol még táncoltunk is, de nem volt az igazi, botrány szar zenék voltak, így hamar meguntam, let’s go home. Még annyira fel voltunk pörögve, hogy gond nélkül hazasétáltunk, mindez egy órába telt, de fel se tűntJ Otthon még egy kis rosé, majd konkrétan kidőltem, még nem sejtve, hogy az ébredés nem lesz olyan fergeteges!!!!
Nap felfedezése: van itt is don’t panic boríték J
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése