Elég kómásan ébredtem, pedig a bőrkanapé, amin alszom kényelmes, csak hát még új
és fura. Akkor vegyük nyakunkba a várost, igen ám, de hol a kulcs, be kéne zárni a lakást, ó, a j vszeg elvitte tegnap este részegen. Így váltó-városnézés. Amikor már az én köröm volt nagy lazán neki indultam a Roman Roadon lefelé, hadd szóljon alapon. Vicces környéken lakunk, tele bevándorlókkal. Indiaiak, pakik, fekák (ez most lehet nem peacy megfogalmazás, de semmi rasszizmus nem akar lenni benne, na mindegy, egy csomó színes bőrű ember), én élvezem, hogy ilyen sokszínű a környék, ők is élvezik a jelenlétem, az illatszerboltban a biztiőr, már lelkesen kacsingatott rám, én meg kedvesen mosolyogtam, gondoltam jófej leszek. Na de ez már haza fele volt. A napom csúcspontja az volt, mikor már meguntam, hogy egyenesen megyek előre és egyszer csak gondoltam egyet, hogy na most akkor lefordulok balra, miért ne alapon. Megláttam egy kirakatot, ami baromira bejött, kiderült, h egy galéria. Bent nagyon vicces munkák voltak, és megláttam egy korai Banksyt (ezt később tudtam meg, miután rákérdeztem, de ez hozta meg a szerencsém :P ), ennek örömére elkezdtem dumálni a galériással, sanszosan olasz, 27 körüli csávóval, hiphop ott tartottunk, h mivel foglalkozom, honnan jöttem, wow a magyar csajok, suicide girls, tattoed, megmutogattam, amit tudtam facebookon. Végül megkérdezte, hogy lenne-e kedvem jövő héten segíteni egy megnyitón, sőt, amikor ráérek szóljak, mert van egy csomó meló a galériában, szal yeaaaaaaaaaaahhhhh, az első napomon munkát ajánlottak, ráadásul egy olyan helyen, ami kva jó (WWW.THEBRICKLANEGALLERY.COM), street and contemporary art, ami ugye nekem a kis szívem csücske! Innen már repkedve sétáltam tovább, aztán jött a kacsingatós csávó, majd még a szupermarketben aktiváltattam a top up kártyám, ahol szintén indiai fiúkák segítettek:P
Este átmentünk a másik haverhoz, ott rengeteg külföldi, crazy ausztrál lányok próbáltak leitatni, haha, pálinkával J, a kis naivak. Mondjuk, amióta itt vagyok alig iszom, és nem dohányzom, egyiket se kívánom, ami persze nem baj, sőt …
Még egy újabb utazás projekt következett, Zoliékkal sörözéshez, egyelőre még kihívás számba ment, hogy drl, metro, metro és utána még a helyet is megtalálni ebben a nem kicsi városban, főleg, hogy még a távolságokat nem igazán érzem. Viszont megérte, fincsifincsi mézes sört ittam, tudom perverzül hangzik, de finom volt, nem édes, pont jó és erős, 2 korsó elég is volt, h becsípjek, ami ugye nálam meglepő, igaz itt kinn még enni is elfelejtek általában mert leköt minden más.
Éjszaka, hazafelé vált világossá számomra, h itt aztán vannak távolságok, egy laza 1 óra 20 perces utam volt, amire ugye otthon nem lennék hajlandóJ, itt se csinálnék belőle rendszert, hogy őszinte legyek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése