28.11.09. (szombat) TATE MODERN – POP LIFE

Tegnap este után még kissé kómásan és zizisen de azért magamhoz képest korán ébredtem, 11, hihihi, na jó, talán fél12 J. Természetesen sikerült addig szórakoznom itthon, amíg 2 nem lett, zuhany, néhány átöltözés meg ilyenek, tipikus kissé másnapos szombat délelőtt, és mivel már t drága nem hív dolgozni irány a Tate Modern. Épp itt volt már az ideje, hogy meglátogassam, egy ha már egy hónapja itt vagyok, mégse kéne pont ezt a múzeumot kihagyni, kettő már hetek óta áhítozva bámulom a POP LIFE plakátokat a metróban! Itt az idő, most vagy soha!

Metrózás, Bank, séta, híd keresés, a Millenium Bridge csak azért épült, hogy az ember gyalogszerrel átkelhessen a Tate-be, nagy élmény, mint ahogy a Temze partja amúgy is, mgeg hídon mászkálás Londonban.

Nem kicsi ez a Tate Modern, na. Földszint jegyvásárlás, mert hát az időszaki kiállításra jöttem, az egyikre pontosabban, 12.50 font, de jó, hogy már adult vagyok, na akkor lássuk, pop-artot szeressük!!!

Már a bejáratnál kezdett gyanús lenni a dolog, ez nem pont olyan, mint amire gondoltam, enyhén gagyinak tűnt, na de ne legyek már maximalista, meg még csak az első terem. Se a Jeff Koons nyuszi lufitól, se Murakami tejspriccelős műanyag manga csajától nem voltam túlzottan lenyűgözve, noha pl. Murakamit alapvetően, sőt egyes munkáit kimondottan kedvelem és akkor se sírnék, ha egy fém, Jeff Koons nyúlszobrot hozzám vágnának, de ezek … Ja, természetesen Andy Warhol nézett rám egy Tvből. Ez volt az intro, ekkor még reménykedtem, hogy jobb lesz, megérte és élőben láthatok ezt meg azt és vmi újat is mond a kiállítás a popartról, például.

Nem tudom van-e értelme most felsorolnom az összes termet, aszem csak felidegesítem magam újra, és az most nem hiányzikJ

Az Andy Warhol rész egy rakás szar volt, kb. régi újság cikkekből meg fotókból megtudhattad, hogy Andy mekkora spanban volt ám mekkora nagy sztárokkal, köszi

Basqiuattól szinte semmi, volt külön Kieth Harring szoba, az nem volt rossz, Pop Shoppot megidéző. Vehettél kitűzőt, pólót, stb, art is business, business is art, sometimes …

Jeff Koons szobácskájába csak 18 éven fölüliek tehetik be a lábukat, mert ciccolinával fetreng mindenféle formátumban, csodás mondhatom, az igaz szerelem J

Na jó, inkább nem is folytatom, volt még egy pár csuda dolog, néhány jó és néhány kevésbé jó avagy ismert művész. Terem az volt bőven …

Illetve még azért nem bírom megállni, hogy Damien Hurst-öt, akit amúgy se csípek, sztem egy nagy kamu, amit csinál, azért ne említsem meg, hozta a formáját, gyémántocskák tükör dobozban, perforált kecske üvegdobozban, stb. vááááááá

És akkor a végére levezetésnek, avagy záró akkordként Murikami őrülete, mintha gagyi földre lépnél be, elméletileg japán társadalom kritikát is felfedezni vélhetünk a munkákban, hát … Ebből a teremből inkább az jön le, hogy Murikami agyát is elöntötte a gagyi meg sanszosan a pénz …

 

Azt értem, hogy a kiállítás, a sajtóanyag elmondása szerint, Andy Warhol „good business is the best art” már klasszikusnak számító mondatára épül, épülne és a művészek mass media-val való viszonyát hivatott többek között bemutatni, na de, ennél azért jobban megerőltethették volna magukat a kurátorok!!! Mindenesetre a Tate modernek jó business, a reklám jó, a marketing meggyőző, aztán vess magadra, hogy bedőltél neki.

 

Kicsit sem voltam ideges mikor kijöttem a kiállításról, képtelen voltam, hogy lehetett ilyen ostobán megcsinálni. Semmitmondó, üres, unalmas, paraszt vakítás,

De könyörgöm miért??????? A Tate Modernben vagyok vagy, nem?

Biztos én vagyok maximalista, vagy nem jött át, mert nem voltam megfelelő hangulatban, vagy szimplán szar J

Még benéztem az egyik szintre az állandó gyűjteményből is lássak vmit, ha már itt vagyok. De már semmi nem segített, na jó, a Gerhard Richterek kicsit, meg még egy két kép, de már nem sokat bírtam megnézni, éreztem, hogy semmi értelme, telítődtem, képtelen vagyok befogadni a többit, feleslegesen bolyongok a termek között. Még egy kis múzeum shop nézés, street art könyvek, jeeeeeee, felüdülés!!!!!

Sikerült vagy 2-3 órát eltöltenem eme csodás komplexumban, irány haza, egy újabb remek szarrá ázás, hulla fáradtság, némi hőemelkedés, na, akkor ma este mégis otthon maradás, pihi, ha úgy vesszük, ki mulattam én magam tegnap!!! :D

26.11.09. (csütörtök) Repjegy, Whitechapel Gallery, StreetArt

A „csodás” megnyitó és lightos aferparty után, noha itthon még hajnalig magyaráztam, elég korán felkeltem, 9-kor, Ádám ment dolgozni én meg a földön aludtam hálózsákban, így nem esett nehezemre. Repjegy checking, szuper, még nem ment fel a dec 3-ai jegy, ha már 2-áról lecsúsztam, ennek aszem így kellett lennieJ

Akkor takarítás gyorsba, közben netezés, igen, függő vagyok, bankba kéne menni, pénzt be számlára, hogy legyen végre meg a repjegyem HAZA!!!

HSBC, milyen kis kedvesek, pikk-pakk a számlára került az 53 fontom, gyors telefon, mehet az online jegyvásárlás!!!!!most már Atison múlik J

Így már feldobódva sétálgatás, irány Brick Lane, nézünk Vintage boltokat, egy kis eső, ó, dddeee máris süt a nap, szivárvány, húúúú, de szép, ezer éve nem láttam.  Újabb street art cuccok, fotófotó, hopsz, itt van a meló, amit a milán posztolt facebookon múltkor, „for one moment i thought you were sad”

Viccesek ezek a ruhaboltok, nagyanyám ruhás szekrényét kipakolom otthon, bár nem venném fel őket, aszem. De természetesen, azért megtaláltam egy-két fiatal tervező boltját, egy felső-ruha, meg egy táska kinézve:P

            Eljutottam a Whitechapel Gallerybe, amit tegnap kinéztem, illetve a Zoli ajánlotta a kiállítást, http://www.whitechapelgallery.org/exhibitions/sophie-calle-talking-to-strangers

Zseniális, másfél órát el voltam, olvastam, néztem, hallgattam, ritkán szokott engem ennyire lekötni egy kiállítás, de ez …

            A projekt alapja:

I received an email telling me it was over.

I didn’t know how to respond.

It was almost as if it hadn’t been meant for me.

It ended with the words, „Take care of yourself.”

And so I did.

I asked 107 women, chosen for their profession or skills, to interpret this letter.

To analyze it, comment on it, dance it, sing it.

Exhaust it. Understand it for me. Answer for me.

It was a way of taking the time to break up.

A way of taking care of myself.

 

Nem lehet elmondani igazán, valahogy beszippantott az egész, a sokszínűségével, sokféleségével, fotók, szövegek, videók … Mindez full profin installálva, le a kalappal.

Aztán hívott Atis, meg van a jegyem, yesyesyes, most már tuti, meg van a kis jegyem, go home dec. 3. éjjel :D save the date!!!! Reszkessetek noika visszatér!!!!!

Még benéztem a galéria könyvesboltjába, újabb 1 óra kikapcs, mennyi könyv, amit megvennék, ááááá, egy street art könyv jött velem :P

            Boldogan, feltöltődve hazasétáltam, cirka fél óra, de egyelőre nem akarok közlekedésre költeni, egy kis kaja otthon, net, majd csicsika.

18.11.09. (szerda) Itt van imi, most kezdődik az őrülj meg !!!!

Reggel 9-kor felriadás, héhó, imi még nem hívott, pedig már le kellett, hogy szálljon a gépük!!! Call him, oké, most jöttek meg acsomagok, indulnak be busszal a citybe, oks, hol találkozzunk, victoria station, all right, még gyorsan lecsekkoltam onnan, hogy jutunk el a szállásukra, aztán indulás, természetesen az új cipőmben, ez majd később derül ki milyen fergeteges ötlet volt...

na, hát a Victoria Station nem kicsi, némi bénázás míg megtaláljuk egymást, addig is idiótán tipegtem jobbra balra fülemen a telefonnal magyarul hablatyolva, hogy hol a pélóban vannak. Szerencsés egymásra találás, go to the hostel ...

Fiúk becsekkolnak egész jópofa hely, pult a recepció, biliárd, zenegép, mintha egy pub lenne.

Vissza a városba, a fiúknak legalább vannak konkrét terveik, hogy mit akarnak látni, végre látok én is némi tipikus nevezetességet:)

Első állomás Tower Bridge, cool, csak úgy fúj a szél, hogy mindjárt a Temzében landolok, de amúgy tényleg szép, a folyó, a város, az egész, séta a part mentén el a London Bridge-ig, azon át, center felé, na én itt adtam fel az új cipőben, azt hittem letörik a lábfejem, metro-busz, haza, takarítani kell, holnap jön reggel a landlord. Vhogy haza varázsoltam magam, de azt hittem meghalok, én nem születtem igazi nőnek, nem megy nekem ez a magassarkú téma, pedig jól néznek ki meg minden, de hogy az istenbe lehet ezkben egész nap létezni??????

Kisikáltam gyorsba a fürdőszobát, kontkatolás az emberekkel, hiszen ma este van a Herakut megnyitó!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Village Underground ( http://www.villageunderground.co.uk/film_photo.htm )6-10 pm,yeahyeah, természetesen szinte mindenki kifalsult, szerencsére itt van imi, na meg peti, akik mindig kaphatoak a kiruccanásra. Nagyon okosan szintén a magasarkú új csodát vettem fel, gondolván most jobb lesz, hahaha

VÁáá, a hely elképesztő, nagyon állat gyár épület hatalmas tér, már a bejáratnál az utca fronti falón fújások, igenigen, és már egy csomót felismerek, hogy kicsinálta, belépünk és őrülj meg !!!!!

swoon meló balra, velem szemben Herakut melók és itt van Hera az istennő!!!!!! imi, azonnal fotófotófotó, suttyomban nekem , sokat, mindenről!!! én kb. magamon kívül voltam a boldogságtól!:P Iszonyat jó melók, szavakba se tudom önteni, itthonra is kéne ilyen, sosksok, ráadásul hihetetlen jó élmény volt, hogy öltönyös csávok, csinos nénik és fiatal művészek, streetartosok egy helyen. Itt nem derogál eljönni egy ilyen public openingre egy gyár épületbe:) Lassan megjött peti is, sörözés, műélvezés, és kezdődik az irtóztos lábfájás,

de menjünk tovább, iminek mutassuk meg a londoni éjszakát!!!! shoreditch részen, pub, én már alig állok a lábamon, de a hely hiper cool, és sör,sör,sör, aztán nem húztuk sokáig, imi fáradt volt én haldokoltam a cipőtől, petit még elkísértük enni, aztán irány home, szerencsére jött a busz, így 20 perc múlva már levehettem a cipőm!!! most pihenni fog azt hiszem egy kicsit a szekrényben:)

de a party tour és london discovering holnap folytköv pici imivel, yeah!!!!

17.11.09. (kedd) apply to jobs and a new shoes

Na, ez nem volt egy eseménydús nap, 11-kor kelés, Ádámmal be az étterembe, ahova behívták még tegnap próbanapra, és úgy tűnik bevált, tehát a papírokat ki kéne tölteni neki, oks, segítek. Hangulatos étterem, egész jófej személyzet, jó éétlap, drága árak :) sounds good! aztán irány brick lane, kaja, net, kisebb idegbaj, hagyjuk miért, aki tudja azt tudja, amúgy meg már remélem kevésbé lesz lényeges. Na, hagyjuk a rébuszokat, enyhén rácsúsztam az állás ajánlatokra és 3 helyre be is küldtem a jelentkezésem, hm, van egy két vicces: az első: Arrogant Cat a márka neve, ide sales asszisztensnek, remek kis beharangozót írtam, hogy bennem is egy macskanő lakik belül, így könnyen tudnék azonosulni a márka filozófiájával, komolyan, hogy ilyen fszságok, hogy jutnak eszembe ilyenkor:) mindegy, gondoltam legyen vmi figyelem felkeltő. na azóta csekkoltam jobban a weblapjukat ( http://www.arrogantcat.com/home.php ), huh, egy petit aszem pcsás nekem, de végülis a pénz az pénz, szal ha felvesznek nyilván nem mondom azt, hogy bocs cicuskák ti ... vagytok nekem:) meg azért vicces, van egy két ruha ami nem rossz, me jókat röhögtem a cicus típusokon, ezen a helyen tuti megtalálnám előző és következő életem legjobb barátnőit (na megint hiper jóindulatú voltam, grrrr ), ó, a cicáktól tanultam, roaaaar ... , jójó, befejeztem.

a másik egy visszafogottabb márka, Wild Swans (http://www.wild-swans.com/), vmi skandináv cucc, itt sikeresen benyögtem a jelentkező levélben, hogy kislánykoromban a kedvenc mesém a Vad Hattyúk volt Andersentől, és amúgy tényleg :)

még vmi design ékszer cég weblaphoz is beadtam, de az nem túlzottan motivált, csak ma volt a leadási határidő, aztán lesz, ami lesz alapon.

Miután vagy 3 órát elneteztem és ábrándoztam a kávézóban, gondoltam nem ártana vmi értelmeset is csinálni, mondjuk megnézni néhány galériát, kikerestem párat, ami érdekelne, hát irány a serpentine gallery, séta liverpool street stationig, utcán álmodozás, arany cipellőben. Megérkeztem a megfelelő megállóhoz, fel a föld színére, ahol természetesen már besötétedett, így rájöttem, hogy elég nehezen fogom megtalálni a helyet, azért elindultam egy irányba, hátha, majd rájöttem, hogy esélyem sincs, így az esélytelenek nyugalmával megkezdtem céltalan sétámat nyugat londonban, mondván ezen a környéken még úgysem mászkáltam. Meglepőe jó volt csak úgy menni, hihetetlen boldognak és szabadnak éreztem magam, kezdett megint értelmet nyerni az egész itt létem.

Egy idő után kilyukadtam az oxford streetre, először csak sodródtam a tömeggel, aztán kísértést éreztem és be be tértem egy két boltba, végül egy zaraba, ahol ... megtaláltam a hőn áhított magassarkú bokacsizmát, fekete-bőr, jó áron, még kényelmesnek is mondható, nem túl magas, pont mint amilyet lelki szemeim előtt láttam, ez noikának kell !!!!! és tudjuk, hogy én milyen gyakran mondok ilyet egy nőies, magassarkú cipőre, anyukám most nagyon örülhet :)

A megvétellel, azaz fizetéssel már akadtak kisebb gondok, a pénztárcámban kotorászva realizáltam, hogy cashben nincs annyi nálam, kb. 20 penny hiányzik, váááá, ha nem kellett volna reggel pénzt adnom vkinek, akkor most, áááááá, megőrülök!!! relax noika, relax, egy kis séta, nézzük meg a topshopot, opsz ott egy urban outfit, uuuu, mennyi jó cucc, csak most nincs türelmem, azért kinéztem egy streetes-matricás könyvet .P Aztán jött a megvilágosodás, hogy ott a bank kártyám, hoppszi, azon még van pénz, így nem kell üres kézzel hazatérnem és még kaját is tudok venni hazafelé!!!

Otthon pedig végre lett net!!!!!isten király, végrevégre, szabadon hódolhatok a függőségemnek :D és imi érkezik holnap, minden újra szép és jó és még inkább az lesz!!!!!!

16.11.09. (hétfő)

Akkor megpróbálom emlékeimből összekaparni a hétfőt, igyekszem, nem lesz egyszerű, mert azóta rengeteg minden történt:)

Melóval telt a nap alapvetően, most a Nettie Horn nevű galériában voltam, mint már írtam,

ez is egy kisebb itteni kortárs - kereskedelmi galéria, olyan mint otthon az acb, vagy a deák erika galéria (csak hogy kicsit nosztalgiázzunk volt munkahelyeimmel). Az előző kiállítást kellett segíteni leszedni, ami elsőre marha egyszerűnek hangozhat, csak éppenséggel a műtárgyak maguk nem a klasszikus falra akasztós fajták voltak. A középső teremben plafonig érő fémháló hengereken műanyag kötegelővel (cable ties) fakéreg (bark) darabok felerősítve, az alábbi link alatt megcsodálhatjátok : http://www.nettiehorn.com/Atlas.htm, érdemes! na, aszem ennek fényében látjátok, hogy ennek szétszedése és elcsomagolása nem olyan egyszerű mulatság. a fakérgek lecsipegetése még gyerekjáték volt, aztán a hengereket becsomagolni és bepakolni egy rohadt nagy ládába egyenként, majd a kimaradt dolgokat és a szemeteszsákba elcsomagolt kérgek betuszakolása igen izgalmas móka volt. Sikereses szétvágtam a kezem több helyen a kissé éles fémhálóval. Még rengeteg apró fergeteges kulissza titkot feltárhatnék, főleg, hogy a galéria vezető asszisztense egy cuki, de totál szétesett francia lány, ezért volt káosz rendesen, de aszem az a fair, ha van ami titok marad :) mindenesetre megnyugtató volt, hogy nem csak otthon van káosz egy kis galériában! A csomagolás után egy kis faljavítás következett, ebben felsőbb szintre léptem, hiszen mindezt már angol szakszavakkal felvértezve tettem meg, így ilyen alapvető szóval bővült a szókincsem, mint pl. sand paper, azaz csiszoló papír, már a hülyének is megérte kijönni :P

Megint vicces társaság jött össze a munkára, volt egy angol, szobrásznak tnuló művész srác, a francia galerista csaj, Marie, egy Jana nevű lány (fogalmam nincs milyen nemzetiségű, csoda hogy a nevét megjegyeztem:) ) és a végén befutott Julia, a spanyol csaj a brick lane galleryből, őt nagyon bírom! szal kellett beszélnem, nem is keveset, de jó volt velük együtt dolgozni.

A következő kiállítás jó lesz a helyen, meg kéne majd néznem, csütörötökön lesz (azaz persze már volt) a megnyitó, egy amerika művész csávónak. Volt benn a galériában napközben, behozta a melóit, megkukkoltam, elég jók, itt láthatjátok ti is: http://www.nettiehorn.com/Lexicon_JoeBiel.htm

Nekem bejönnek, rohadt jók ezek a majmok...

Juliaval sétáltam haza és mesélte, hogy most talált állást, úgy néz ki többet is, és nem is akármilyeneket, elég menőket, gyorsan rákérdeztem hol találta őket, university of the arts london websiteján, na, nekem is csekkolni kell, azonnal!!!! Így hazatéptem a laptopomért, vissza street coffeeba, net, állás hirdetések lementése, otthon áttanulmányozás, kiválasztás, teendő lista írás, a még haza fele kirobbanó jókedv - minden lehetséges érzés alább hagyott itthon már nem egyedül.

16.11.09. (hétfő) Everything can be possible

Ó, felébredni mindig a legnehezebb, főleg mióta álomkóros vagyok itt kinn. Azért nagy nehezen 10-re sikerült kikaparnom magam az ágyból, go to work, go to Nettie Horn, 11-re oda kéne érni!!! Ez egy másik galéria, ebben is benne van a keze az én kis galeristámnak, most ide kellett mennem segíteni kiállítást leszedni.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx

Amikor még ezt írtam, azt hittem a héten rendesen töltöm a cuccotJ

Na de megjött az én drága kisöcsém és minden a feje tetejére állt meg amúgy is!

De akkor most megpróbálom bepótolni a hetet!!!

14.11.09. (szombat) It can be a perfect day

Az előző napi hajnali 3-ig filmnézés nem tett annyira jót kelés szempontjából, 11-kor sikerült kikászálódnom az ágyból, f12-kor még a fürdőszobában álltam, fél holtan és azon agyalva, hogy rohadtul el fogok késni, és dadam, láss csodát, hát nem jön egy sms J akkor már tudtam, hogy csak ő lehet, add istenem, hogy később kelljen menni!!! És igen, elég 2-re!!!!

Megváltás, máris kerekebb a világ. Nagy nehezen összekapartam magam, elindultam, hogy akkor még kávézás és egy kis internetezés is belefér galéria előtt a kedvenc helyemen, onnan meg 5 perc, így késni se tudok nagyon J

Meglepődve láttam, hogy mennyien reagáltatok a fergeteges beborulós csütörtöki bejegyzésemre! Köszönöm, nagyon jól esett!!!

2, galéria, feladatok, wow, úgy tűnik egyedül leszek egy ideig bent, meg nekem kell az eladásokkal, meg minden látogatóval és a napi teendőkkel foglalkozni. Szuper. Édes volt, amikor megmutatta, hogy használom a kártya leolvasót, de elég hamar rájött, hogy tudom, bár nem szóltam, nem akartam elvenni az örömét, hogy taníthat :P ja, és a galériában korlátlan net, laptop elő, végre, mint régen …

Első látogatok vettek is 2 printet J Tony pont visszaért, így legalább megtudtam, h ő hogy ír számlát, meg, hogy UK-bn 15% az áfa. Kezdett egyre jobb kedvem lenni, valahogy a galéria, hogy értelmes dolgokat kell csinálnom, emberek között vagyok, stb. … A galéria mindig sokat segít, van valami kisugárzása a helynek, mindig megnyugszom és itt már rohadtul nem parázom az angolom miatt, tök simán beszélek és fel se tűnik. Vicces munkanap volt, jól el voltunk, megint csomót dumáltunk és poénkodtunk. Ja, megkaptam, hogy öreg vagyok, mire megkérdeztem, hogy miért ő mennyi, harminchat, mi van ?????, ugye most csak viccel, nem.

30-nál nem néz ki többnek, és olyan, mint egy lelkes kisfiú, totál infantilis, jó értelemben. A beszélgetésünk folytatását inkább hagyjuk :D

Voltunk ismét jaguárral szelektív szemetet kidobni, még szokásos pakolászás a galleryben, plakát hengereket szortíroztunk, az egyikben talált egy olyat, amin egy nyitott száj volt és a címe insidedeepthroat, khm, nagyon tetszett neki. Megkérdeztem, hogy ismeri-e az eredti deep throat filmet, ugyebár a klasszikus mély torok című pornó csodát? És nem, de lelkes lett, úú, töltsük le, és ugye 36 éves, komolyan :P Azért örülök, hogy tudok még újat mondani egy érett férfinak :D

Hazahozott kocsival, így nem kellett szarrá áznom a buszmegállóban.

Rájöttem, hogy van 100 perc free callom, így gyorsan felhívtam Borit, meg Ákost, Imi, mivel te dolgoztál, ma foglakJ, a többiektől elnézést, hú, még a szülőket is felfogom, ígérem!!!

Olyan jó volt hallani a hangotokat!!!!!

Ezek után már totálisan felpörögve készültem az estére, Petivel bulizni megyünk!!! Az első szombat estém Londonban, amikor kimozdulok, nagy szó ám!!

11 találkozó Brick Lanen, természetesen majdnem elkéstem, 22.53-kor szálltam fel a buszra, khm. Brick Lane tele partyzó fiatalokkal, nagyon vicces volt, persze a hely amit kinéztünk tömve, plussz sorban állás, na jó, igyunk meg még egy sört az éjjel-nappaliban, ezt itt alap, mert olyan rohadt drága a pia, vicces, hogy szinte mindenki kint piál és cigizik a helyek előtt. Újabb próba, vissza, de már zárnak, nem lehet bemenni, mi???, fél 1 van, grrr. Peti felvilágosított, hogy a helyek zöme 2-kor zár, hát, ez annyira nem szimpi noikának. Belógtunk egy másik helyre, ahol rohadt nagy sor állt, de Peti cselesen megoldotta, hogy a sor elejére kerüljünk, így 5 perc alatt benn voltunk J Tömve a hely, részeg fiatalok mindenütt, tesztoszteron a levegőben, wc-re menet az egyik fiatalember sikeresen belemarkolt a seggembe, aszem ilyen apróságokon már nem akadok fenn. Itt még egy sör, a pultos kislány rohadtul nem azt adta, amit kértünk, de ez is finom volt. A pultosok legalább olyan részegek voltak, mint a vendégekJ huh, és az egyik, azaz 2 nagyon cuki volt, persze a vállamig értek :P A hely talán úgy írható le mint a holdudvar meg a nyugati chachacha összegyúrva. Innen is ki lettünk rakva egy óra után. Fények fel, mindenki dülöngél kifelé. Next plan, ingyenes elektronikus buli valami helyen nem messze, all right, menjünk. Még egy sör út közben, biztos, ami biztos (ja, és szerényen 8-9% söröket iszogattunk). Na a hely megtalálása elég nagy kaland volt, sikeresen eltévedtünk, de nem adtuk fel és meg lett!!! Egy építkezés aljában-mögött, szóval nem csoda, hogy nem volt evidens számunkra, hogy biztos ott van. Hm, hát a hely, finoman szólva is vicces, rohadt nagy hodály, több szint, beton, fények, levergődtünk a tánctérre, füst gép, amit akarsz, tömeg, a zene közepes, nem pont az-az elektro, amire mi gondoltunk, inkább roxy rádiós áthallások, isteni :P. Fél óra táncikálás után feladtuk, és a zuhogó esőben hazaindultunk. Mikor elváltak útjaink Petivel, természetesen először rossz irányba indultam el megkeresni a buszmegállót, szerencsére annyi tájékozódó képességem van, meg ismerős volt a környék, hogy 2 perc után rájöttem, hogy wrong way, turn back! A busz 5-10 percen belül megérkezett és negyed óra múlva már otthon is voltam szétázott csizmában, 4 óra, irány az ágy!

Összességében egy nagyon jó nap volt, visszatért az életkedvem, meg, hogy mégis maradni akarok, lesz, ahogy lesz, és hogy többet kell itt kinn buliznom, mert nagyon vicces!!!!

13.11.09. (péntek) Nyűglődés

Negyed 10-kor smsre felriadás, emergency help, can you come today?. Tony, ki más. Először nem igazán realizáltam, hogy mi van, szépen beleszőttem az álmomba az smst, melybe válaszoltam, mire válaszolt, hogy kalapácsokat és különböző szerszámokat, kva nehéz csomagokat kéne átpakolni 11-ig, azt hittem, hogy felkeltem és már 11, tehát ezt a projektet buktamJ

De nem annyira, mert a valóságban f11 volt és rohadtul nem írtam semmit vissza, tehát akkor valóban válasz, persze, tudok segíteni, de egynél előbb nem érek be. Szuper, 2-3 körül kéne a segítség, majd ír. Remek.

Bár a hangulatom továbbra is a toppon volt, totális befordulás, idegbaj, semmi kedvem nem volt emberek közé menni. Szerencsére Ádám is lelépett itthonról, így egyedül maradtam és vártam … fél 3-kor már kezdett gyanús lenni a dolog, hogy mi van, nekem kellett volna írni, félreértettem vmit, áááá. Na jó, akkor írok egyet, hogy akkor most mi a helyzet?????

So sorry, mégsem kell segítség, káosz a nap, de azért holnap ugye jövök? No problem .)

Nekem így még jobb is volt. Ezek a napi 4-5 darabos sms-sessionok nagyon viccesek …

Nahát a napom további része fergetegesen színvonalasra sikerült. Befordulva laptopon windows játékok, pasziánsz és társai … Próbáltam összeszedni magam, még teendő listát is írtam :P, de hát esélyem nem volt. Annyit sikerült, hogy levánszorogtam a közelben lévő netkávézóba, állás nézés (nem vittem túlzásba, starbucks, neo, costa), egy vagy 2 helyre elküldtem a cvm, és chat!!!! Ami sokat segített, drága Saci köszönöm, hogy öntötted belém a lelket ezerrel! Hazafelé feltankoltam édességből, ez kellően felnyomta a vércukor szintem, így egy kicsit jobb kedvem lett.

Otthon bevágtam magam a kanapéra, takaróba beburkolóz és Californication season2 nézés!

(Fergeteges péntek esti program )

12.11.09. (csütörtök) Fck, shit, vááááááááá

Totál másnaposan ébredés, hú, de fáj a fejem, mindenem, sms, mi van??? Hú, szerencsére nem ma kell mennem a galériába, szombaton tudok-e menni, ó, hát hogyneJ

Irány a fürdőszoba, fél óra forró zuhany, újra élek, yes!!!

Csak ne lennék ilyen kva idegbeteg ettől a rohadt havi bajtól!!!! Na, ma jobb, ha senki nem jön a közelembe, illetve remélem lenyugszom. Biztos idegnyugtató: street coffe, internet. Annyira bejön az a hely, lehet megkérdezem, nem keresnek-e embert, tök jó lenne, közel a galériához, kávé, pultos meló, emberek.

3 órát sikerült a helyen töltenem, állásokat néztem, meg holnapra 2 nagyobb galériát, amit meg kéne néznem, h végre belevessem magam jobban a brit kortárs művészetbe. A repjegyeket is lecsekkoltam, hát, vagy hazamegyek december elején vagy csak januárban, fogalmam sincs …

Ma először elég trágya idő volt, zuhogó esőbe léptem ki este, így a gyaloglás kimaradt, buszoztam, meg tescoztam, vettem csodás színes ceruzákat, meg praktikusabb dolgokat isJ

Itthon sikerült befordulnom, lehet jobb lenne átköltözni a Petiékhez …

Így a nap végére totál elbizonytalanodtam mindenben, hogy kinn akarok-e egyáltalán maradni, meg, h mi legyen. Iszonyatosan hiányoznak az otthoniak … Meg most vhogy elszállt az erőm meg az ihletem, hogy új életet kezdjek. Pedig kvára fejlődnöm kéne, vagy mit tom én … Persze csak a hasznomra válhat, ha maradok, csak most minden olyan kusza, azt se tudom, mit karok igazán kezdeni itt kinn magammal. De a költözés azt hiszem elkerülhetetlen lesz, jót tenne!

Jövő héten itt az Imi, már csak 5-öt kell aludni!!! Addigra remélem összeszedem magam újra. Na meg sok minden függ attól is, hogy ő például marad-e, lehet inkább neki kéne állásokat néznem, úgysincs ideje rá, halálra dolgozza magát, ez genetikus.)

Jó éjt mindenkinek, mára lövöm a pizsit! xoxo

11.11.09. (szerda) Újabb megnyitó, első igazi party közeli élmény

Morcos ébredés, ó azok a csodás piros betűs napok. Buszra fel, irány a city, fekete gatyát kéne venni, check the primark, bszki itt délelőtt is dugig vannak, hamar idegrohamot kaptam, mindenhol nők, sor, na nem! Séta,séta, relax, na ezt az oxford streeten nem nagyon lehet, tele turistával, német csoszogó mamik, vááááááá. Na, mielőtt még bemenekülnék egy kávézóba netezni, beugrom egy h&m-be. Végre találtam egy sapkát, amiben nem úgy nézek ki mint egy szabadnapos óvodás és a londoni időjárásra való tekintettel nem egy haszontalan dolog ez a sapka cucc, főleg, hogy utálom az esernyőt, nincs az az isten, hogy én egyet is a kezembe vegyek! Gondoltam, ne mindig ugyanoda menjek, nézzünk meg egy régi kedvencet (régi, hahaha, a két hét alatt), go to the coffee republic. Na, amilyen jó volt először, akkora szar, most így másodjára. Kis paraszt volt a pultos fiúka, megpróbált átbszni a nettel, és pocsék kávét csinált. De végre chateltem Imivel, már nagyon hiányzott, ezer éve nem beszéltünk, grrrr, és egy isten!!! Elintézte az ELMŰT, meg a gázt, örök hála érte, ha itt leszel meghálálom :P

Vissza buszozás brick lanebe, ja, nagyon viccesen utazom mostanában, olvasok, és sikeresen általában annyira belemerülök, hogy az utolsó pllanatban realizálom, h le kéne szállni, buszon nem para, de a metrón már kicsi neccesebbJ

Még egy kávé, biztos, ami biztos és irány a galéria, megnyitó, jeje! Nahát, amint írtam már, ez a kiállítás elég soso, hú, és itt vannak a művészek is, ej. Alkoholista mami, és üvöltöző olaszok, na, velük még volt kalandom az este folyamán. Egyszer csak rohadt sok ember a galériában. Bor töltögetés, mosolygás, sör nyitás, a másik két kiscsaj nem vitte túlzásba a melót, én meg nem voltam a toppon a görcsök miatt, de igyekeztem tünci lenni. Meg oldottam a feszkóm némi fehér borral. Istenem, néha úgy érzem magam itt, mint vmi egzotikus állat … Pasi, harmadik pohár után, édesen megkérdezi, hogy francia vagyok-e, mert, h olyan az akcentusom, mondom, nem, magyar, óóó, Hungary, majd kacsint, hogy van a thank you magyarul, köszönöm, köszönöm. Itt teljesen rá vannak flasselve a magyarokra, már a galéria melletti arab báros csávó is előre köszön nekem és mondja a nevem magyarul. Vicces.

Összespanoltam Tony meleg, művész haverjával is, jó arc, együtt röhögtünk az embereken, igen, a híres jóindulatom, tudom! Szőke olasz nőci rikácsol a pult előtt, nagyban fotózgat, egyszer csak elkezd üvöltözn velem, hogy hol a táskája, ő csak 5 percre tette le, hogy lőjön pár képet, ki vitte el, azonnal hívja a rendőrséget, hol egy mobil, majd kikapja az enyémet a pultból és már telefonál is, köszi, rohanok utána, hé, azaz én telefonom!!!! Sikeresen fél órát pofázott rajta, low battery, low many, thanks a lot, grrrr, Tony hozta végül vissza nekem. Nem tudom mi a halált gondolt a csaj, sajnáltam persze, de, hogy lehet vki olyan hülye, hogy egy teli galériában lerakja cak úgy a Luis Vouitonját, könyörgöm! Ez nem tett annyira jót, az amúgy is fergeteges hangulatomnak, pedig már kezdtem jobban lenni, szerencsére végül megérkeztek Zoliék, a felmentő seregJ

Gyors zárás, Ádám becsatlakoz, és akkor menjünk végre bulizni!!!!!!

Találtunk az utcában egy rohadt jó helyet, romkocsma jellegű, kb. most-jelen-instant összegyúrva, még egy kiállítás, zene, pia, mi kell mégJ Sörözés beindul, én suttyomban toltam még egy Monkey Brain nevű shotot (sambuca+baileys), nyami :P. És beindult noika party gépezet, még ivás itt meg ott, további hely keresés, noika táncolni akar, fiúk éhesek és pénzt kéne kivenni. Addig én bicikliztem, nyalókával a számban, szép látvány lehetett! Kb. mintha bmx-en toltam volna és hát már elég merészen toltam, egy kanyar itt, egy kanyar ott, hoppsz macskakő, de már ez sem különösebben zavart. Aztán gondoltam inkább nem teszem tönkre a cangát és visszaadtam Petinek. Irány tovább, hú, az egyik sarkon találtam egy gyönyörű fehér cangát lekötve, fel is pattantam rá, pózolás, fotó, Zolinál lehet érdeklődni :D

Eljutottunk vmi helyre ahol még táncoltunk is, de nem volt az igazi, botrány szar zenék voltak, így hamar meguntam, let’s go home. Még annyira fel voltunk pörögve, hogy gond nélkül hazasétáltunk, mindez egy órába telt, de fel se tűntJ Otthon még egy kis rosé, majd konkrétan kidőltem, még nem sejtve, hogy az ébredés nem lesz olyan fergeteges!!!!

Nap felfedezése: van itt is don’t panic boríték J

10.11.09. (kedd) (Almost) Perfect Day

Vidám ébredés, napsütés, ma jött el a napja, hogy felvegyem az új kis arany cipellőm, cool és milyen kényelmesJ go to brick lane, street coffee! Épp a szendvicsek közt matatok, meg van a tökéletes, fej felemel és az első ember, akit meglátok, Tony … Hatalmas mosoly, hogyhogy itt, internet, internetezhetek nyugodtan a galériában is bármikorJ Vele volt a német meg a spanyol csaj is, közös kávézás, dumcsi, a két lány lelépett előbb, enyhe zavar …

Aztán magamra maradtam, végre net, facebook, chat, otthoniak!!!! Aszem netfüggő vagyok, be kell szereznem egy futócipőt, hogy visszatérjek a kicsit egészségesebb addikcióimhoz!

Sikeresen 2 órát elneteztem, de kint úgyis esett az eső és olyan jó volt csak úgy ellenni.

Még beugrottam a galériába 6 körül, hogy megnézzem, hogy állnak. Volt aki örült, volt, aki nem, sajnos bekövetkezett, amitől tartottam, a csajok elkezdtek féltékenykedni, pontosabban a német csaj, ha szemmel ölni lehetne, hát, noika már nem lenne az élők sorában. Azért nem rögtön a megérkezésem váltotta ki ezt a hatást a kiscsajból. Épp egy fergeteges sorozatot installáltak, 20-30 db-ból álló csoda (rettenet), na itt jól jött a szakértelmem, azaz a magasságomJ Meg is lettem dicsérve, hogy milyen profin tettem fel, egyenes, meg minden, na itt nyertem meg a germán jóindulatot, khm, sajnos a női versengési vágy egyetemes, váááá! A spanyol csaj legalább laza, szarik az ilyen kicsinyes dolgokra, tanulni van itt, nem világot meghódítani. Mindegy, a galériában lenni tök jó volt, a kiállítás maga, hm, hagy némi kívánni valót maga után, de ez a mostani vmi galéria kibérelős program, a művészek fizetnek, hogy kiállíthassanak, hát olyan is :P Jó, azért vannak értékelhető művek is.

Nem maradtam benn sokáig, jobbnak láttam, ha lépek, egyesek örömére :D

Hazasétáltam, tök fel voltam pörögve, fogalmam nincs miért, így nem is buszoztam, hanem letoltam gyalog a távot, az autósok értékelték, fekete kisruha alapJ

09..11.09. (hétfő) working woman

Morcosan indult a reggel, nem tudom megszokni ezt az összevissza időjárást, korán akartam kelni, na ebből lett f1. sms írás tonynak, be kell-e menni segíteni, nem mintha lenne kedvem …, pedig kéne, de vááá, nyafnyaf, send a text, reply, of course, he needs a help …, i’ll be there at 3.30 pm

Sikeresen egymás agyára mentünk ádámmal délelőtt, busz sztrájk, nyami, 45 perc séta liverpool street station, az, hogy mi szarnak kísértem el nem tudom, mindenesetre fejmosás, idegbaj, 2 méterre egymástól, végre elválnak útjaink, fellélegzés, (mint később kiderült kölcsönös volt).

Egy kis fotózás Brick Lane-n, isten király street art cuccok, és ooooo, egyik kis kedvencemet megláttam élőben, félig lemállva már a fal, de akkor is!!! Imádom ezt a várost, olyan flasheim vannak ittJ

Majd betértem a már szombaton kávé ügyileg letesztelt helyre, eddig csak take away-be toltam. Na de most, még fél órára beültem, netezni is, isten király a hely!!!! Free wifi, streetes könyvek mindenhol, design tapéta, hihetetlen arcok. Nem tudom leírni igazából, de amikor érzed, hogy a te helyed … itt fogok lógni délelőttönként:P

F4, belibegek, gondolva naivan, hogy úgyis ott lesz a többi csaj is … no para.

Igen ám, de sehol senki, csak Tony, nagyban fotózik, hol vannak a lányok, ó, mindenki beteg, ketten leszünk…

Eleinte természetesen enyhén zavarban voltam és nem igazán voltam hajlandó megszólalni, de ahogy telt az idő, és egyre világosabbá vált, hogy nem zárunk hatkor, meg amúgy is, ne legyek már ennyire béna!

Este f12-ig a galériában voltunk, még szerencse, hogy mindketten munkamániások vagyunkJ

Műtárgycsomagolás, szállítás first round, na, ebben elég profi voltam, (van itthonról bőven gyakorlatom, főleg még acb-s időkből, giga éjjeli csomagolások vásárokra, 20-30 műtárgy) Szavak nélkül is megértettük egymást, ami hihetetlen jó élmény volt.

Falfestés, na, ez rohadt vicces volt, fergeteges szakszavakat tanultam, többször majdnem megfulladtunk a festék szagtól, utcára ki, 5 perc szünet, kint rohadt hideg van, vissza, a végén már én is tolhattam az óriás hengerrel, hiper szexi lehettem:P

Jöhet a száradás, gondoltam már itt a nap vége, a többit majd holnap…

Helyette még vacsi, vmi spéci angol beigel, beefes, magamtól meg nem kóstoltam volna, finom volt, de nem ez lesz a kedvencem, le petit nehéz kaja.

Go back to the gallery, pakolás, takarítás, még egy kör csomagolás, raktár át, képek ide-oda, hihetetlen mennyi rejtett hely van ebben a galériában, okosan ki van használva, kis boxok, ahova lehet pakolni, ilyet akarok én is otthon. Akármennyire asszisztensi munkát végzek itt, így nyerek legegyszerűbben betekintést a belső felépítésbe és egy csomó hasznos ötletet láttam már, amit később otthon kamatoztathatok. Már most azon kattog az agyam, hogy mit hogy lehetne az apropódiumban.

A nap végén még egy kis levezető sörözés a galériábanJ, és végre totál felszabadultam, szétpoénkodtuk az agyunkat, rengeteg mindenről beszélgetünk, rég nevettem ennyit, utoljára otthon, már hiányzott! Teljesen egy hullámhosszon vagyunk, és természetesen holnap jön haza a barátnője:D

Szerencsére hazahozott kocsival, igen, a jaguárral:P, mert egész nap busz sztrájk volt. Itthon a ház előtt az Ádám meg Atis állt, így elég viccesre sikeredett a szitu, a fiúk csak néztek tágra nyílt szemekkel, hogy mi van, én kilibbentem a verdából, good night, see you, integetés :D

07.11.09. (szombat) Újabb nap a galériában …

Nem indult egyszerűen a reggel, kis lakótársaim haza állítottak reggel 7-kor eléggé a toppon, még pörögve ezerrel, sikeresen felébresztettek és nyomták nekem a bulit még reggel 9 - f10-ig. Hú micsoda csajok, pcsák voltak a helyen, meg kemény arcok … A beszámoló alapján úgy érzem jobb hogy kihagytam az este folytatását. Némi zenehallgatás után, bekajálva egy pizzát nyugovóra tértek, így még volt esélyem aludni. Fél 12 körül Tony smsére keltem, egyedül lesz a galériában, be tudnék-e menni segíteni, of course:P. Egytől majdnem 7-ig ott töltöttem a napom, alapvetően terem őrködtem, de beszélgettem látogatókkal meg vele is, csak mindketten hullák voltunk, azaz enyhén másnaposak. Csomó rohadt jó benyomás ért a nap folyamán, nagyon bírom a műveket, amik között kellett lennem egész nap, az egész hely, helyzet hihetetlen inspiratív. Rengeteg ötletem támad, kiállítás, egyebek, hogyan szeretném itthon folytatni a galériázást, meg, hogy mennyi mindent tanulhatok itt kinn és kell is, elsősorban angolul. Rá akarok iszonyatosan feküdni a nyelvtanulásra, hogy amíg kinn vagyok minél több művésszel, szakmabelivel meg tudjak ismerkedni. Csomó közös nemzetközi projektnek lenne értelme, úgy érzem rengeteg lehetőség van továbblépni, csak össze kell szednem magam, illetve legyőzni a félelmeimet, azaz a saját kishitűségemet!

Huh, így szombat estére nagyon pszichologikus és filozofikus lettem, inkább abbahagyomJ

Lemegyek még egy internet kávézóba, hogy pótoljam az elmaradásaim, meg netezzek, facebook és egyebek.

Óóóóóóó, most jut még eszembe a mai nap csúcs híre!!!! HERAKUT kiállítás megnyitó lesz jövő héten itt Londonban!!!!! Na nekem ő az istennő streetartos, konkrétan szerelmes vagyok a melóiba!!! A galériában az asztalon kiszúrtam egy katalógust tőle, amire rögtön ráindultam. Kérdeztem Tonyt, hogy honnan, hogyan???? Ja, állított már ki nála, amúgy jövő héten jön londonba, kiállítani meg minden, ha akarom elvisz a megnyitóra és bemutat, áááááááááá!! El se hiszem : ))))))))))))))))))

Ja, és megyek melózni/segíteni hétfőn is meg szerdán is, újabb megnyitó! Alakulnak a dogok, csak győzzem az iramot J nem is baj ha nem partyzom, ma is csicsika lesz itthon, meg fordítgatás, olvasás, filmnézés, hogy szijjam magammba a nyelvet:P

06.11.09. (péntek) A debütálásom

Reggel ágyból kipattanás, nem mintha túlzásba vittem volna az alvást, el voltam a remek gondolataimmal, meg a fergeteges önbizalmamból fakadó önparáztatással. Kávé, némi net, chat az otthoniakkal, hogy lenyugodjak… de tiktak, time is coming, nincs visszaút, f2 indulni kell a HELYRE. Engem se kell félteni, biztos, ami biztos, a sokak által kedvelt kis latexnacimat sikerült felvennem, csak hogy az elején inkább a lábamra figyeljen, mint arra, hogy mit gagyogok összevissza. Mondanom se kell, tök feleslegesen paráztamJ. Eleve már 2 csaj benn volt, nagyban írták a pricelistet, meg pakolászták az installálni való cuccokat. Rám az a nemes feladat hárult először, hogy Tony-val menjek szelektív szemetelni, ügyintézni, Tescoba shoppolni az esti megnyitóra, mojitohoz hozzávalókat, hohó, kicsit testhez álló feladat:P . Ja, mindezt egy Jaguárba ülve vittük véghez, nem kicsit jó az a kocsi, nem akartam firtatni, hogy ez a galériázásból van-e. Bár régóta űzi az ipart és itt kicsit jobban pörög a műtárgypiac mint otthon. A beszéd meglepően jól ment, hamar egy hullámhosszra kerültünk. A galériában totál káosz, 6 –kor megnyitó, hoppsz már f6 és még semmi sincs meg, épphogy megérkeztek az utolsó művek, koncepció nem nagyon látszik. Go to downstairs, please give me a hammer, two nails, one more, up or down, left or right? És csodák csodájára negyed 7-re mindennel meglettünk. Fél hétkor már javában a mojitokat gyártottam a konyhában, megismerték noika koktél tudományát, hát bejött nekik, nem maradtak szomjasak, de józanok se :D és én se, 10-kor már egy pubban folytatódott az after-party, ahol sört szürcsölve ecseteltem Zoliéknak a nap élményeit, a jaguárt többször is kihangsúlyozvaJ Rám jött a bulizhatnék, meg, hogy végre már táncolni akarok Londonban. Van egy tuti minimal buli a közelben, jó menjünk, fergetegesen elszórakoztattam magam út közben nagy hévvel magyarázva az utcán hol angolul, hol magyarul magyarázva. Ja, mert a legviccesebb, hogy a nap végére már angolul jutottak eszembe dolgok! Hát a csoda minimal buli egy japán étterem aljában volt, ami tele volt magyarral, vááá, akar a halál megint magyarul pofázni egész este! Egy apróság mentette meg a helyet a teljes leírástól, sambuca akció, jipjip, bevágtam kapásból kettőt, ekkor még azt hittem fergetegeset fogok bulizni … Go to dance, igen ám, csak hogy a dj pultban egy ostoba fejű japo lány csinált úgy mintha djezni, vmi hihetetlen szar zenét tolva.

Hamar sok lett a jóból, lépjünk tovább, még mindig élt bennem a remény, aztán alább hagyott. Az utcán sétálva befáradtam és inkább megéheztem, wanna kebab, na nem kellett volna! Peti kedvesen elvitt a legjobb kebaboshoz, csak hát aszem az én gyomrommal meg az ízlésemmel van a gond (most az ételre gondolok … ). Lelkesen benyomtam a kis arcomba, főleg miután a nagy izgalmak közepette egész nap nem ettem, csak a végén esett le, hogy, hm, annyira nem ízlett. Mindegy túléltem, bár a gyomrom egész éjszaka éget, jó lehet a rumtól, a sörtől meg a sambucától (is) …

Még haza fele az éjszakain miután az egyik kedves beton részeg brit fiúka majdnem az ölembe ült, attól kellett tartanom, hogy a haverja lehány esetleg. Hihetetlen, hogy a britek mennyire szét tudják és szét is csapják magukat esténként!

Sikeres hazaérkezés, be az ágyba, azért a nappal és az élményekkel elégedetten és alvás, de nem ám olyan sokáig … de ez aszem már a holnapi nap krónikája.

Visszatérve még a galériás élményre, nagyon fura érzés volt, hogy a csávó itt kinn ugyanazt csinálja kb. mint én otthon, és mennyire hasonlóan jár az agyunk, inkább ösztönösen csinálja az egészet és adott esetben az utolsó pillanatig feszítve a húrt, de mégis sikerül és összejön neki, amit akar. Vicces volt, ahogy én azt csináltam, amit itthon elvártam volna az asszisztenciámtól, kicsit újrakezdés, de legalább tudom, hogy mit vár és mit kell csinálni, nem kell a számba rágni és ettől tök otthonosan éreztem magam az egész helyzetben. Jó volt látni, hogy nincsenek nagy különbségek, mármint, ami a kiállítás rendezést, szervezést, megnyitót illeti, és, hogy valóban mennyi tapasztalatom van és hasznosítható tudásom. Meg, hogy szerencsére pont ettől helyén tudom kezelni a dolgokat, voltak pillanatok, amikor olyan dolgokat kért, h azt éreztem, h na ezen én már túl vagyok, eleget csináltam otthon … Aztán rájöttem, hogy no problem, nem áll semmiből megcsinálni, a csávó egojának kell, én meg tudom mit miért, és most úgyis angolul kezdem kicsit elölről, meg adott esetben egy csomó mindenben tök laza a pasi, szabad teret engedett és nekem komolyabb feladataim voltak, mint egy-egy csajnak ott. Na jó, mára befejezem a kisregényt :P

05.11.09. (csütörtök) Egy hete London, házi tündér vs. shopping girl

Hohó, igazi házi tündérként kezdtem a napot, levánszorogtam a legközelebb lévő háztartási boltba, beszereztem némi takarító felszerelést, a boltos bácsi kedvesen meg is jegyezte, hogy wow, egész nap takarítani fogok, na azt azért nem!!! De röpke másfél óra alatt kitakarítottam a lakást, cserébe a kedves és egyelőre ingyenes vendéglátásért!

A továbbiakban, megtörve a reggeli szertartásaim egyikét, nem a Costaban kezdtem, azaz folytattam a napot. Megcsaltam a kiskávézómat, na de megérteJ Egy újabb hely, Coffee Republic, free wi fi és végre tényleg free, és zseniális a kávéjuk, caramel latte, mmmmmmmmmm (na pont ilyeneket nem kéne innom, bár a first round skinny latte volt J ), ennek örömére sikerült vagy 2-3 órát elneteznem a helyen. Így a további városnézés kimaradt, végül is van még időm, mint a tenger. Na de azért mégiscsak sikerült egy nevezetességet betuszakolnom a napomba, még pedig a PRIMARK-ot. Mindezt igazi ostoba picsa módjára sikerült megtalálnom, de hát felkészültek az angolok a shoppingolni vágyó turistákra. Nagy erőkkel bambultam a térképet a Picaddilly Circusnél a metróban, az istennek nem találtam azt a megállót, amit a Juli mondott a kék vonalon, mire egy tube munkatárs kedvesen odalép hozzám és megkérdezi, mit keresek, lányos zavaromban annyit sikerült kinyögnöm, hogy primark. Nem égett ám a fejem cseppet sem … Na de a bácsi nem jött zavarba, aszem naponta minimum 20-szor szembesül ezzel a válasszal, rutinosan elmagyarázta mi merre. Irányban jó voltam, csak a cenral line-on van a megálló, így nem csoda, nem találtam:D Huh, hát nem kispályáznak a helyen, miután fél 6 körül sikerült odaérnem, tömve volt, ruhák, cipők egymás hegyén hátán, káosz, tömeg, tolakodó nők, oh yeah. Azért ügyesen ellavírozgattam közöttük, igaz nem nagyon volt se erőm, se energiám, se kedvem, de lehetőségem se igazán kibontakozni, jójó, azért noika így se tért haza üres kézzel természetesen!!! Beújítottam egy nagyon állat fekete bőrdzsekit (17 fontért), egy nagyon beteg arany cipőt, kis fűzős hegyes orrú, még nem mertem felvenni, de annyira ocsó volt, h nem lehetett otthagyni:P, meg még egy pár cuccot, azokat már inkább fel se sorolom, just casual things.

Majd rendes kislányként felhívtam a szállásadómat, hogy milyen kaját vigyek haza, sört kért J, bocsánat nem sör, csak olyasmi, vmi körtés-alkoholos csoda, a nevét egyelőre képtelen voltam megjegyezni. Otthon vacsi, dumcsi, alvás, azaz mikor is álomra hajtanám a kis fejem, f12 körül, arrive sms, hm, who the fuck? És láss csodát, Tony from the gallery:P

Tudnék-e másnap korábban menni, mondjuk 2-re, hát perszeJ, még egy enyhén flörtszagú köszönet sms a fiúkától és total parázva elalvás, h mennyire fogok beégni másnap az első munkanapon!

BOLDOG NÉVNAPOT IMI!!!!!!!!!!!!!!!!!! Alig várom, hogy gyere!!!!

04.11.09. (szerda) British Museum, séta, séta, séta

Győzelem, 9.45-kor keltem!!! Igaz most én aludtam a földön hálózsákban, azt inkább hagyjuk miért. Na de így sikerült emberi időben, azaz 11-kor elindulnom kávézni, netezni. Csak éppenséggel most a laptopom halt meg azon nyomban a helyen, micsoda lucky man vagyok, ezért nem volt blog meg fotó feltöltés … gondolom fergeteges veszteség ért titeket ezáltal :)

A mailjeimet sikerült megnézni és jippijéééé, a kis olasz galeristám válaszolt, pénteken megyek 5-re segíteni!!!!!! Egy megnyitón!!!!! noika izgul már nagyon …

Netezés után visszapattantam a 8-as buszra, irány Holborn, ahol a fiúk már vártak, h akkor british múzeum. Elég profi a hely, gyönyörű épület, hatalmas terek, lenyűgöző anyag, profin kurált kiállítás, csak hát akkora és annyi, hogy első alkalommal kb. azt nézed meg, hogy akkor következőleg mit fogsz megnézni és még hányszor kéne visszajönni, hogy fel is fogd mindazt amit látsz. Ádám kiragadta a kezemből a fotómasint és gyártotta nagyüzemben a képeket. Ez jó, mert én biztos nem tettem volna, de így lesz mit mutogatniJ A város és épület fotók nagy része is így készül, mert én nem igazán vagyok hajlandó klasszik turisztikai cuccokat fotózni, meg állandóan kattogtatni a gépet. Jobban pörget a streetartos cuccok lekapása, meg egyéb apró finomságok.

Ma aztán nem kíméltük magunkat, rohadt sokat sétáltunk, imádom ezt a várost, csak ne magyarul beszélnék legtöbbször, na majd pénteken :)

Takarítani akartam, de ehhez szükséges felszereléseket nem ártana beszerezni és közelben lévő boltok bezártak 6-kor, tescoig meg lusta voltam elbuszozni, de holnap reggel nincs menekvés!!!

Remélem ma sokan voltatok az apropóduim galériában megnyitón!!!! ma 7-kor nyílt legújabb co-produkciós kiállításom Day by Day címmel, ezúton is köszönet Julinak és Noéminek, hogy ötleteikkel és fizikai valójukkal is segítettek megvalósítani a projektet. Drukkoltam ma nagyon, kíváncsi vagyok milyen lett és milyen a visszhang! Hajrá lányok, fotókat róla ezerrel!!!!

03.11.09. (kedd) Riksa, rose, várakozás

Ma se sikerült korán felkelni, f1 ébredés, esik az eső, nyafnyaf … Egykor már süt a nap, gyors zuhany, öltözés, hát f2 helyett 2-kor indulásJ, fogjuk arra, hogy nő vagyok. Costa cafe – net, anélkül nem élet az élet, grande latte, tasty, 2 font, persze azért szarakodott a net, hiába Nyugat Európa! Azért 4-ig sikerült netezni, de végre chat, meg szilvi, meg lackó, meg ákos, meg márk, és őrülj meg, semmire nem elég ez a kevéske net. Azért elküldtem a cv-m a galériába, még no reakció, noika morcos, de türelem-türelem, ha belegondolok én mennyit szívtam egy galéria vezetésével, semmire soha nem volt időm, egy cv-s emailre válaszolni, haha. Mindegy, igazából nekem kell utána mennem a dolgoknak, nincs hiszti, nincs várakozás a csodára, holnap délután belibegek, azt meglátjuk. Persze már tök összekavartam magamban, hogy kedd vagy csütörtök a megnyitó, lehet ma kellett volna mennem, stb. … Írtam még délután smst, hogy mikor van, én csütörtökre emlékszem, but maybe i’m wrong…

Először beparáztam, aztán rájöttem, hogy azzal nem megyek semmire, na, nem ragozom tovább, lesz, ami lesz, ez az egész London journey is úgyis szürreálisnak indult, úgyis folytatódott… Most épp 3 fiúval ülök egy nappaliban és Xboxozunk, WormsArmagedon 2 … nem mintha én annyira játszani akarnék.

Ma voltunk a riksa bázison, kva jó, a city közepén, Holborn viaductnál egy garázsban rengeteg riksa, mindenféle nemzet, kemény. Legrosszabb esetben én is tolok egy laza délutáni riksatrippet:P

Sajnos úgy tűnik a mai napom se lesz tartalmasabb, de végre rosézom, de aszem ma se ütöm meg az otthoni szintem. Viszont ha lehet hinni az ígéreteknek, csütörtökön cangával várost nézünk, TateModern, Camden, meg minden ami kell, kultúr progikJ

Még ilyen apróságok jutottak eszembe: pénteken utazom haza éjszakain, áll mellettem egy telt karcsú zombi sminkes hölgy egy sráccal, egyszer csak arra leszek figyelmes, hogy arról tárgyalnak magyarul, h na, nem is rossz a kiscsaj, hazavihetnénk, aha, köszi, gondoltam inkább nem fedem fel kis magyar mivoltom.

Viszont nagyon gyorsan el kell kezdenem haverkodni külföldiekkel, kezd idegesíteni, hogy szinte csak magyarokkal vagyok és alig beszélek angolul, grrrr, nem ezért jöttem!!! Holnap a délelőtti netezés után megnézem a környéken a többi galériát, aztán besétálok a helyemre. Drukkoljatok!!!!

Ma még jól eső érzéssel töltött el Péter emailje, bent már látják, hogy mekkora és mennyi munkát végeztem egyedül, na nem mintha ettől hiphop utalnák azt a 450 ezret, khm

10.02.09. (hétfő) Végre internet, ha csak 50 percre is!!!! és fényképezőgép!!!!

Buszozás, costa cafe, wifi, Holborn környéke, Jessops – fényképezőgép vásárlás. Egy egész jó kis fujit vettem, nem is rossz áron, hozzá 4 GB memóriakártyát, segítőkészek voltak az eladók, pedig csaj volt és brit, ez egy újszerű élmény volt itt, eddig nem voltam elragadtatva a britektől. De most … J Másik felfedezésem, h mindenhol dumálni akarnak velem, a gép vásárlás közben is sikerült összespanolnom a pasi eladóval, akiről kiderült, h szabadidejében fotózik, odaadta a névjegykártyáját és felajánlotta, h szívesen megmutatja Londont, a kis huncut J

Az új szerzeményemmel a birtokomban neki vágtam a vakvilágnak, sikerült bekeverednem az egyetemi részre, iszonyat jó, rám tört, h újra tanulni akarok, a campus, az épületek, a kis arcok, fiatal fiúk :P. Egy órát el voltam egy könyvesboltban, istenkirály streetartos könyvek 3 polcon keresztül, noikának kell kell most azonnal!!!!

Fotózgattam, de egyelőre nem vittem túlzásba, mert besötétedett, de majd holnap, reszkessetek, facebookot elárasztom :P

Hazafele sétálva tőlem kértek útbaigazítást, höhöhö, úgy tűnik sikeresen kezdek asszimilálódni …

10.01.09. (vasárnap) Tesco elkérik az ID-im, mi van??? A kis hamvas bőröm, persze

Szintén későn kelés, jó, van mit kipihennem, gondoljunk csak a fergeteges ex munkahelyemre, nem is érti a szervezetem, hogy nem kell napi 12 órát melóznia minimum és miért nem csak 4 órákat alszom naponta. Benyomultam a Piccadilly Circus-höz, onnan Regent Sreet (West), márka márka hátán, de nagyon keményen, csak én (remélem egyelőre) nem tudtam értékelni, kavarogtam a sok ember között, akik vasárnapi shopping lázban égtek, benéztem egy HM-be, topshop-ba, de egyelőre nem vagyok elájulva, a net találás jobban motivált. Végre egy starbucks, ahol bki nem volt free wifi, a credit kártyám meg left home. Így még bambulásztam, majd kezdtem megfagyni. Itthonról fiúkkal tescoba, h na majd főzünk. A nap fénypontja itt ért: állok sorban salival, chipssel meg egy üvegborral a kezemben, erre a pénztáros kéri a személyim, először nem értettem, h minek, majd leesett, h sanszosan az alkohol miatt, vicces volt, azért lássuk be verem a korhatárokat, nem kicsit J, persze itt is rögtön, honnan jöttem, miért, sok szerencsét, see you!

09.31.09. (szombat) nem talál netet és majdnem beteg lesz

Na, ez a napom már nem volt akkora fergeteg, későn keltem, eleve nem voltam a toppon, hatalmas karikák szem alatt, zombi fej és nem hallowenre készültem. Bóklásztam a cityben, rohadtul nem találtam free wifit, idegbaj, szipogás, torokfájás, sainsburryben bevásároltam, vacsi, bor, aspirinC, ágy, gossip girls season2, lenyomtam az egészet, legalább angoloztam

09.30.09.(péntek) Noika sétálni indul és lám mi lesz :)

Elég kómásan ébredtem, pedig a bőrkanapé, amin alszom kényelmes, csak hát még új

és fura. Akkor vegyük nyakunkba a várost, igen ám, de hol a kulcs, be kéne zárni a lakást, ó, a j vszeg elvitte tegnap este részegen. Így váltó-városnézés. Amikor már az én köröm volt nagy lazán neki indultam a Roman Roadon lefelé, hadd szóljon alapon. Vicces környéken lakunk, tele bevándorlókkal. Indiaiak, pakik, fekák (ez most lehet nem peacy megfogalmazás, de semmi rasszizmus nem akar lenni benne, na mindegy, egy csomó színes bőrű ember), én élvezem, hogy ilyen sokszínű a környék, ők is élvezik a jelenlétem, az illatszerboltban a biztiőr, már lelkesen kacsingatott rám, én meg kedvesen mosolyogtam, gondoltam jófej leszek. Na de ez már haza fele volt. A napom csúcspontja az volt, mikor már meguntam, hogy egyenesen megyek előre és egyszer csak gondoltam egyet, hogy na most akkor lefordulok balra, miért ne alapon. Megláttam egy kirakatot, ami baromira bejött, kiderült, h egy galéria. Bent nagyon vicces munkák voltak, és megláttam egy korai Banksyt (ezt később tudtam meg, miután rákérdeztem, de ez hozta meg a szerencsém :P ), ennek örömére elkezdtem dumálni a galériással, sanszosan olasz, 27 körüli csávóval, hiphop ott tartottunk, h mivel foglalkozom, honnan jöttem, wow a magyar csajok, suicide girls, tattoed, megmutogattam, amit tudtam facebookon. Végül megkérdezte, hogy lenne-e kedvem jövő héten segíteni egy megnyitón, sőt, amikor ráérek szóljak, mert van egy csomó meló a galériában, szal yeaaaaaaaaaaahhhhh, az első napomon munkát ajánlottak, ráadásul egy olyan helyen, ami kva jó (WWW.THEBRICKLANEGALLERY.COM), street and contemporary art, ami ugye nekem a kis szívem csücske! Innen már repkedve sétáltam tovább, aztán jött a kacsingatós csávó, majd még a szupermarketben aktiváltattam a top up kártyám, ahol szintén indiai fiúkák segítettek:P

Este átmentünk a másik haverhoz, ott rengeteg külföldi, crazy ausztrál lányok próbáltak leitatni, haha, pálinkával J, a kis naivak. Mondjuk, amióta itt vagyok alig iszom, és nem dohányzom, egyiket se kívánom, ami persze nem baj, sőt …

Még egy újabb utazás projekt következett, Zoliékkal sörözéshez, egyelőre még kihívás számba ment, hogy drl, metro, metro és utána még a helyet is megtalálni ebben a nem kicsi városban, főleg, hogy még a távolságokat nem igazán érzem. Viszont megérte, fincsifincsi mézes sört ittam, tudom perverzül hangzik, de finom volt, nem édes, pont jó és erős, 2 korsó elég is volt, h becsípjek, ami ugye nálam meglepő, igaz itt kinn még enni is elfelejtek általában mert leköt minden más.

Éjszaka, hazafelé vált világossá számomra, h itt aztán vannak távolságok, egy laza 1 óra 20 perces utam volt, amire ugye otthon nem lennék hajlandóJ, itt se csinálnék belőle rendszert, hogy őszinte legyek.

09.29.09. (csütörtök) A nagy Nap / The Big Day

Már az indulás sem volt egyszerű, kalandjaink a reptéren megkezdődtek, mikor is végig állva a nem rövid check in sort, kiderült, hogy a poggyászunk nem lehet több 20 kilónál, yeah, 35-tel számoltunk. Bepakol, kipakol, átpakol, méricskél, természetesen 1 perc a lezárásig. Én még megúsztam relatíve ingyen, 1 kg-ra sikerült letornásznom a túlsúlyt, azt meg elengedte nekem a csaj, a 3 csomagomból 2-t kellett csinálnom, és egyik ment kézipoggyásznak, de így buktam egy vadiúj dezodort, mert hát 150 ml és nem vihetem fel a gépre, köszi. Még számomra újdonság erejével hatot, hogy az átvizsgáló kapunál a csizmámat is le kellett vennem, kellemes volt, kérdeztem a farmeremet esetleg ne, azon is van fém, az úriember kedvesen mosolygott. Végre fel a repülőre, helykeresés, nagy nehezen talál, és hohó, két kisgyerek ül az előttünk lévő sorban, közvetlenül az én székem előtt az egyik. Ez lehetett volna jó is, hiszen szeretem a gyerekeket, de a két kis k…, egész úton ugrált, üvöltözött, rugdosódott, verekedett, nyavalygott, nem sok kellett, hogy megüssem őket, természetesen a kislánnyal kezdtem volna, aztán rájöttem, nem ér az egész annyit, főleg, h még be se tettem kis lábam London földjére. Nagy nehezen túléltem a 2 órás repülő utat ezekkel a kis tetvekkel. Még pár óra utazás be a citybe, busz, vonat, metro kombó.

Első este otthon pálinkázással, minimal techno hallgatással és alvással telt.

LONDON

Drágáim, rájöttem, hogy kénytelen leszek blogot írni, hogy mindenkit egyszerre tájékoztathassak a történésekről, na meg hogy ne felejtsem el a dolgokat. Mármint annyi minden kavarog a fejemben, hogy arra jutottam, érdemesebb naponta lejegyeznem a kis kalandjaimat.

Így is, hogy még csak 4, majdnem 5 napja vagyok itt, olyan mintha ezer éve. Nyilván, mert sok minden más, meg annyira messze vagyok Budapesttől, de teljesen felborult az időérzetem, meg úgy maga az idő is mint olyan. Az is elég fura érzés, hogy nem kell dolgoznom menni, nincs konkrét napi dolgom, csak létezni. Úgyis rengeteg dolognak kéne végre helyére kerülnie a fejemben meg a lelkemben, és persze van mit kihevernem, nem véletlenül jöttem el otthonról.

swimmingpool artist 2 - Szabó Klára Petra

Szabó Klára Petra

Munkáimat akvarellel és ecsetfilccel készítem.

Képeim témája legtöbbször az ember: barátok, ismerősök, illetve a környezetem, amelyben élek. Mindegyik képhez kapcsolódik egy rövid kis történet is. Valami apróság, ami nekem fontos, amit meg akarok örökíteni, amire emlékezni szeretnék később is, és amit szeretnék másoknak is megmutatni. Általában olyan embereket festek, akiket jól ismerek, akik közel állnak hozzám. A fotóból kiindulva a saját jelenkori élményeim feldolgozására használom a festészet vizuális nyelvét, így képeimen keresztül tükröződve válik személyes illúziómmá, valóságommá.

swimmingpool artist 1 - Dobos Réka

DOBOS RÉKA

Diplomamunkám a fotográfián belül történő „jelentésváltozással” foglalkozik. Én egy olyan aspektusát választottam ennek a jelenségnek, mely önmagában változtatja meg jelentését, funkcióját. Olyan tárgyakat, személyeket, cselekvéseket vagy szituációkat jelenítenek meg képeim, melyeket a tőlük megszokott környezetből áthelyezve, elkülönítve megváltoztatják eredeti jelentésüket és ezáltal át is értékelődnek.

swimmingpool

SWIMMINGPOOL

csoportos kiállítás

kiállító művészek/artists:

Dobos Réka, Dennis Michael Beviz, Elek Judit Katalin, Jahoda Réka,

Szabó Klára Petra, Szunyoghy Viktória, Verebics Ágnes

kurátor/curator: Nádudvari Noémi

megnyitó/vernissage: 2009. július 1, szerda 19 óra
megtekinthető/on view : 2009. július 2 - július 30.

helyszín/location: Ferenczi és Tsai Aukciósház és Galéria
1055 Budapest, Falk Miksa u. 3.